54.Fejezet - Ha félsz hozzám bújhatsz

Sziasztok Drágák! Hát... Erre a részhez nem tudok mit hozzá szólni. Nekem nem tetszik! Nem szerénykedésből mondom hanem azért mert így van. Írtam, írtam, és csak írtam, de egyszerűen rosszul éreztem magam tőle.  Nem jó ez így... Remélem nektek azért jobban fog tetszeni, mint nekem.
Puszii!! <3
U.i.: A beillesztett zenét imádom! Érdemes meghallgatni, főleg olvasás közben.

-Zene-

54.Fejezet - Ha félsz hozzám bújhatsz

- Te vad barom! - kiáltottam el magam, arcom törölve. - Mi a francért keltesz így? - keltem ki az ágyból, de végén elröhögtem magam.
- Én mondtam, hogy számíts rá. - vont vállat mosolyogva. Valóban a partin meg említette, hogy így fog kelteni, de én nem hittem neki. Bele nézett az üres pohárban, majd felcsillantak szemei. Még volt egy kicsi víz benne.
- Ne merd! - mondtam feltartott kézzel. De hiába, mert megtette. Azt a kicsit is az arcomba öntötte.
- Neked annyi! - nevettem fel kínosan, mire Mike kiszaladt a szobából. Én pedig utána, természetesen. Így kezdődött a reggelünk; a házban futkározás körbe-körbe. Azt hiszem a végére mindenkit felébresztettünk. Éppen a lépcsőn futott fel, én pedig utána, amikor elestem.
- Jól vagy? - jött vissza hozzám Mike.
- Jobban lennék, ha most letudnálak önteni én is. - nevettem el magam, és nehézkesen de felálltam. Mike elmosolyodott, majd visszament a szobájába.
- Látom téged is felkeltett. - jött ki csurom vizesen Dorina, a szobájából.
- Igen, de ahogy nézem te többet kaptál. - mértem végig mosolyogva.
- Egy kancsó vizet. - bólintott, mire én akaratom ellenére is felnevettem.
- Én csak egy pohárral. - fejeztem be a nevetést.
- Szerencsés. - forgatta szemeit. - Megyek, megszárítkozom. - ment vissza a szobájába. Követtem példáját, és én is megszárítkoztam, majd felöltöztem. Semmi extra, csak egy cső farmer, fehér topp, és egy farmer dzseki. Hajamat kiengedve hagytam, s a tegnapi tartós spraynek köszönhetően, még egyenes volt, csak egy kicsi göndörség volt benne. Sminknek egyszerűen csak kihúztam a szeme, és szempilla spirál.
- Indulhatunk. - jött ki a szobájából Dorina egy nagyobb táskával, a kezében.
Sajnos nem kísérhettük el Mikeal, Dorinát a reptérre, mert... Tulajdonképpen nem tudom miért nem mehettünk.
- Sziszi. - kiáltotta el magát Mike, az utolsó "i" betűt elhúzva.
- Mi van?- kiáltottam vissza, és én is elhúztam az "a" betűt.
- Unatkozom. - szólt vissza.
- És mit csináljak vele? - nevettem el magam. - Amúgy én is. - mondtam miközben odamentem hozzá. A nappaliban ült a kanapén, fejét lelógatva. Kicsit olyan látványt nyújtott, mint amikor Dani, majdnem szakított Nesszával.
- Min mosolyogsz? - nézett rám, a már vöröslő fejű Mike. Nem is figyeltem, hogy megmosolyogtatott ez az emlék.
- Semmi, mindegy. - legyintettem, és leültem mellé. - Mit csináljunk? - feküdtem el, én is hasonló pózban.
- Irány az edző terem. - ült fel hirtelen Mike, és ugyan akkor gyorsasággal állt fel. Amitől persze, elkezdett úgy menni, mint aki ivott. Kicsit túl sokáig volt lelógatott fejjel. Persze, ahelyett, hogy segítettem volna neki, csak nevettem.
- Na, induljunk. - állt meg egy helyben Mike.
- Ne már. - fintorogtam - Megint az edző terem? - nyavalyogtam -szerintem- jogosan.
- Igen. - vont vállat Mike. Felvonszoltam magam a cuccomért, majd elindultunk.

- Kíváncsi lennék, hogy mikor szokott haza járni, egyáltalán. - mondtam Mikenak sóhajtva, ahogyan észre vettem az edző teremben Stylest. Mike csak halkan nevetett reagálásomon. De, tényleg. Bármikor amikor jövünk, Styles mindig itt van.
Az edzés most is jól esett annak ellenére, hogy mennyire tiltakoztam, hogy ne jöjjünk.
- Áthívom délutánra, pár haveromat. - jelentette ki Mike a futás közben.
- Oké. - vontam vállat. Nekem végül is mindegy.
- Hát ha, te is bepasizol. - nézett rám mosolyogva.
- Na, az kéne még. - forgattam szemeim, nevetve. Ma is egy órát voltunk itt, de amin csodálkoztam, hogy Styles nem jött oda hozzánk. Hála az égnek.
Hazaérve, már a két szülőd otthon tudhattuk, és miután lezuhanyoztam, felöltöztem. Egy egyszerű ruha összeállításnál maradtam. Fehér színű cicanadrág, amin fekete minták voltak. Felsőnek pedig csak egy világos barna lenge pulcsi. Na, meg persze a régen látott szemüvegem. Amolyan By Alexes féle. Azt hiszem három-négy éve vagyok szemüveges, csak nem kell sokszor hordanom. Nem áll annyira jól ezért nem vettem eddig fel. Uh, azt hiszem már vagy fél éve nem volt rajtam. Azt hiszem a szemész doki ha ezt megtudná ki is nyírna...  Hajamat, lazán felkötöttem, pár tincset hagyva, hogy szemembe lógjon. Mivel tegnap Dorina úgy fésülte be, hogy van egy kis fél frufrum, én is ma úgy fésültem be, és be kell vallanom, hogy tetszik.
  Csöngetésre lettem figyelmes, így telefonommal a kezemben mentem ki a szobából. Mike is akkor jött is, a sajátjából, összenézve elmosolyodtunk, és egyszerre kezdtünk el lefutni a lépcsőn. Igen, kétség kívűl ugyan az jutott eszünkbe. Hogy verseny a nappaliig. Ám ezt benéztünk, mert az utolsó három lépcső fokot már gurulva tettük meg. Ugyan is elestünk. Mikor leértünk Mike rajtam feküdt keresztbe. Öt csodálkozó szem párral találkozott tekintetem, és egy "már megszoktam, mindegy" félével is. Igen, az utóbbi Annáé volt. A másik öt pedig a One Dorection fiúké.
- Szállj már le rólam, te barom. - nevettem el magam, és lelöktem magamról Mikeot. Fájó végtagokkal keltem fel a földről, és igazítottam meg magam. Hajam szét jött, ezért abból ki is szedtem a haj gumit, és kicsit beletúrtam, hogy ne álljon olyan szerencsétlenül. Szemüvegemnek szerencsére nem esett baja. Bájosan rámosolyogtam a fiúkra, akik már mosolyogtak bénaságunkon. Közben Mike is feltápászkodott.
- Mióta vagy te szemüveges? - nézett rám értetlen fejet vágva.
- Elméletileg négy éve. - vontam vállat.
- Eddig, hogy hogy nem hordtad? - tett fel még egy kérdést.
- Eddig nem találtam, és el is felejtettem. - nevettem fel kicsit, mire ő is felnevetett.
- Hali skacok. - nézett már a fiúkra Mike, és én is intettem egyet mosolyogva.
- És én még azt hittem, hogy én vagyok a hatásos belépők mestere. - nevette el magát Louis.
- Volt már ennél rosszabb is nekem. - legyintettem mosolyogva.
- Lisa elment már? - kérdezte hirtelen Styles.
- Ma reggel hála az égnek. - bólintott Mike.
- Miért utáljátok ennyire? - kérdeztem értetlenül.
- Őt nem lehet nem utálni. - nevetett fel kínosan Styles.
- Én nem utálom. A barátnőm. És ha esetleg megerőltetted volna magad, akkor most ti is jóba lennétek. - néztem rá.
- Ó voltunk mi jóba. - nevetett lesajnálóan.
- Gondoltam. - forgattam meg szemeim. - Csak tudod, Dorina azokat utálja, akiknek meg van az indoka rá. Gondolom te is kiérdemelted. - tettem hozzá.
- Téged nem utált régen? - nézett rám Mike.
- De. - bólintottam. - De képzeld. A legjobb barátnőm lett mostanra. - tártam szét karom, majd a konyhába mentem, hogy igyak egy pohár vizet. A pultnak dőlve ittam, mikor Niall jött be a konyhába.
- Szia! - köszön kedvesen.
- Szia! - mosolyogtam rá, és üdvözöltem két puszival.
- A srácokkal filmet nézünk. Nem jössz? - kérdezte aranyos mosollyal az arcán.
- Nincs kedvem. - ráztam meg a fejem, és a mosogatóba raktam a poharat.
- Nincs választásod. - nevette el magát, és felkapott az ölébe.
- Niall! Tegyél le! - visítottam nevetve.
- Maradj már, mert leesel. - nevette ő is, és szorosabban tartott. Így vitt el a nappaliba, ahol szó szerint ledobott a kanapéra.
- Annyi is megtette volna, ha megkérsz, hogy jöjjek. - nevettem, normálisan felülve.
- Az úgy nem bulis. - vont vállat. Mellettem a két fiú ült, akikkel eddig még nem ismerjük egymást hivatalosan.
- Zayn. - nyújtotta a kezét a balomon lévő barna szemű fiú.
- Sziszi. - mosolyogtam rá, és kicsiny tenyeremet az ő nagyobb tenyerébe helyeztem.
- Liam. - intett a Zayn mellett a fiú. Rámosolyogtam, és bólintottam egyet. Feleslegesnek éreztem megismételni a nevem hisz már biztosan hallotta.
- Nem mintha nem ismernélek titeket. - mosolyogtam, körbe nézve az öt fiún.
- Nem mintha mi sem ismernénk téged. - mosolygott Zayn. - Nem akarsz énekelni nekünk valamit? Hallottuk a partin nagy sikered volt, de mi még nem hallottunk. - nézett rám kiskutya szemekkel Zayn.
- Oké. - mondtam megvonva a vállam. Némi gondolkodás után megvolt mit énekeljek nekik. - Mike. Radics Gigi - Vadonatúj érzés. - mondtam felé fordulva, mire ő bólintott és már írta is be a laptopon a Youtube-ra. Megkereste Karaokén és már indította is. A kis hangfalak már hozzá voltak csatlakoztatva.
Imádom ezt a dalt. Mindig a nyár érzését adja át, és Radics Gigi hangja csodálatos. Nagyon szeretem, minden számát.
- Aszta. - tátotta el száját Liam.
- Ez milyen nyelvű volt? - kérdezte Zayn.
- Magyar. - mondtam, karkötőmet birizgálva.
- Még egyet. Légyszi. - ugrándozott Louis, és az "i" betűt elhúzta. - Most egy karácsonyosat. - csillantak fel a szemei. Úgy látszik ez a fiú, korántsem olyan komoly mint a partin volt.
- Például? - mosolyogtam rá.
- Demi Lovato - Let It Go. - mondta vidáman. Rábólintottam, mert annak még a szövegét is tudom. Demi Lovatot is szeretem, de közel sem annyira, mint Gigit.
 - Még egy utolsót. Légyszi. - mondta Louis, és megint elhúzta az utolsó betűt.
- Oké, csak ne kiabálj. Elég, hogy szemüveges vagyok, nem kéne, hogy még süket is legyek. - nevettem el magam, egy kicsit.
- Pedig jól áll. - kacsintott rám Zayn.
- Köszi. - mosolyogtam rá, elpirulva.
- Tudod valamelyik számunkat? - kérdezte Louis,  én pedig nemlegesen megráztam a fejem. - Tényleg? Pedig tökre úgy látszott rajtad, mint ha Directioner lennél. - nézett rám csodálkozva Lou.
- Én nem. Az testvérem viszont imád titeket. - forgattam szemeimet, mosolyogva.
- Na, és hány éves a testvéred? Szép lány? Mikor jön meglátogatni téged? - kérdezte pimaszul mosolyogva Zayn.
- Az iker testvérem, csak éppen szőke hajjal, és rosszabb természettel. - nevettem el magam kicsit.
- Iker testvéred? Király. - mondta Liam mosolyogva. - De miért rosszabb természettel? - tette hozzá.
- Ezt csak az érti, aki ismeri. - legyintettem.
- Tényleg nem ismered egy számunkat sem? - játszotta el Louis, hogy szomorú.
- Ismerek párat. Pontosabban az összesen, mert a tesóm mindig megmutatja nekem, még ha nem is érdekel. De úgy nagyon egyiknek sem tudom a szövegét. Talán a Little Things, vagy a Story Of My Life. De inkább az előbbi. - vontam vállat.
- Énekeld el, légyszi, légyszi, légyszi! - ugrált Louis a kanapén. Nevetve bólintottam rá.
- Nem tudom, annyira a szöveget. - figyelmeztettem őket.
- Majd kisegítünk ha nem tudod. - mosolygott rám Niall, mire mind a négy fiú helyeselve bólogatott. Zayn elkezdett gitározni mellettem, amit közben Mike hozott ide. Megerőltetve az agyam gondoltam vissza a szövegre, amit Kitti annyi énekelt, és próbált nekem is megtanítani. Végül mindenre emlékeztem, de a vége felé egyre döcögősebben ment a visszaemlékezés. Segítségemre, Zayn kezdett énekelni kicsit, majd miután tudtam már ment. Egy ideig. Ezúttal Harry segített be. Az utolsó pár mondatnál megint megakadtam, és megint ugyan az a két fiú segített. A végén már mind hárman énekeltünk.
Mikor befejeztük, mosolyogva néztem körbe.
- Na, tudod te ezt. - bökdösött meg Zayn, mosolyogva.
- Segítséggel, de ja. - mosolyogtam vissza.
- Amúgy marha jó hangod van. - mondta Liam, és Zayn is helyeselt vele.
- Köszönöm. - mosolyogtam rájuk.
- Na, és most nézzünk filmet. - csapta össze két tenyerét Mike. - Horror? - nézett körbe jelentőség teljesen.
- Ne, már. Nem szeretem a horrort. - húztam el a szám.
- Nyugi, ha félsz, majd hozzám bújhatsz. - kacsintott rám Zayn, aminek hatására  én elpirulva sütöttem le szemeim.
- Jegyezzétek meg ezt a pillanatot, mert Sziszit ritkán lehet zavarba hozni. - mondta Mike, mire én megforgattam a szemeim. De igaza volt.
- Démonok között? - mutatta fel a DVD-t Mike.
- Bármit megnézek, de azt soha többet! Kérlek csak azt ne! Elég volt egyszer. - mondtam elhúzott szájjal.
- Oké. Akkor Annabelle. - mutatta fel a következő DVD-t. Nem hallottam még róla, szóval mint mindenki más én is beleegyeztem. Kár volt!
Éppen a baba hintázott a hintaszékben, és én szorosan lehunyt szemekkel ültem. Balomon Zayn, jobbomon pedig Styles ült. Egyszer csak éreztem, amint a bal oldalamon ülő fiú, magához von. Hozzábújva fúrtam arcom pulóverébe.
- Félsz? - suttogta alig hallhatóan, és hangján hallottam, hogy mosolyog. Nem szólaltam meg, csak bólintottam. - Nem kell. - simogatta hátam megnyugtatóan. Pár perc után valóban megnyugodva nyitottam ki a szemem. Tovább néztem a filmet, és így Zayn mellett már nem volt olyan félelmetes.
Kicsit elaludhattam, mert amikor legközelebb kinyitottam a szemem, még mindig egymást öleltük Zaynel, de most már ő is aludt. Óvatosan körbenéztem, és mindenki más is aludt. A tv-ben már valami bűnügyi film ment, a nem tudom melyik csatornán, és a függönyök is be voltak húzva. Gondolom a horror film után lusták voltak kihúzni. Nem nagyon akartam felkelni, így becsuktam a szemem. Éreztem, amint Zayn jobban magához ölel álmában. Ettől elmosolyodtam, és felnéztem arcába. Azonban ő már nem aludt. Kómásan nézett rám, de amint szemeimbe nézett elmosolyodott.
- Mennyi lehet az idő? - kérdezte nagyon halkan. Felemeltem a térdemnél heverő telefonom és megnéztem.
- Este fél tízen egy. - mondtam, kicsit csodálkozva.
- Akkor aludjunk vissza. - mosolygott rám, és már le is hunyta szemeit.
- Jó ötlet. - mondtam belefúrva arcom, nyakába. Ő ennek hatására, kicsit felnevetett.
- Csak nem csikis vagy? - néztem fel rá, mosolyogva.
- Kicsit. - nézett rám mosolyogva.
- Ezt jó lesz nem elfelejteni később. - hajtottam vissza fejem, de most nem a nyakához, hanem csak a vállára.

Később is felkeltem, és megint ugyan az a látvány fogadott; hat alvó fiú, és félhomályban bekapcsolt tv. Megnéztem mennyi az idő. Hajnali négy. Vissza akartam aludni, hiszen olyan jó volt Zayn ölelésében, de nem ment. Óvatosan, hogy ne keltsem fel Zaynt, kihámoztam magam öleléséből, és a konyhát közelítettem meg.
- Jó reggelt! - szólalt meg egy rekedtes hang az ajtó felül, minek hatására majdnem elejtettem a poharat.
- Megijesztettél. - néztem rá.
- Sajnálom. Nem direkt volt. - vont vállat.
- Inni? - kérdeztem visszafordulva a pulthoz. A hűtőhöz sétáltam, és egy üveg ásványvizet vettem ki.
- Kösz, nem. - mondta, miközben felült a pultra. Szokatlan volt pont tőle ez a komorság.
- A reggelnek köszönhetem, ezt a komorságot, vagy ilyen vagy ha nem mondasz menőnek tűnő szövegeket? - néztem rá felvont szemöldökkel. Csendesen, kínosan elnevette magát, és megrázta a fejét.
- És ezt most találjak ki, hogy mi a válasz. - motyogtam a fejemet rázva, miközben töltöttem az üvegből a pohárba vizet.
- Egyiknek sem köszönheted. - mondta, mert gondolom hallotta, amint motyogtam.
- Akkor hát? - ültem fel vele szembe a pultra, ő pedig megvonta a vállát.
- Zayn megint megkapta hamarabb azt, amit én is nagyon szeretnék. - mondta alig hallhatóan, és lehajtotta fejét.
- És mi lenne az? - forgattam meg szemeim.
- Te. - nézett szemeimbe, és én a ledöbbenéstől nem tudtam megszólalni. Na, nem a hír miatt inkább az őszinteség miatt.
- Jó reggelt. - motyogta Mike, miközben bevánszorgott a konyhába. Egyikünk se szólalt meg. - Mennyi az idő? - kérdezte Mike, mire én csak az orra elé nyomtam a telefonom. - Hajnali négy? Basszus, akkor jó éjt, vagy szép álmokat. - vonszolta vissza magát a kanapéra. Ő is elkezdett kimenni a konyhából, de karja után kaptam. Nem nézett rám, csak vissza ment eredeti helyére, vagy is a pulthoz.
- Egyrészt nem vagyok tárgy. Nekem is van beleszólásom, hogy kié vagyok és kié nem. - szögeztem le, mire ő csak bólintott. - Másrészt pedig honnan vetted, hogy Zayn "megkapott"? - vontam fel szemöldököm.
- Egymást ölelve aludtatok, és elpirultál mikor flörtölt veled. - mondta még mindig a padlót fürkészve.
- És? Attól még nem vagyunk együtt. Szerintem legalább is. - nevettem el magam lesajnálóan.
- Nem vagytok együtt? - nézett fel rám most először.
- Nem. Tudod vicces, hogy az elmúlt két napban már másodjára mondom neked ezt. - túrtam, amúgy is kócos hajamba. Leszállt a pultról és mosolyogva sétált felém. Mosolyának köszönhetően apró gödröcskék jelentek meg arcán, ami igazán jól állt neki.
- Ez esetben - jött egészen közel. - nincs kedved eljönni velem a Starcbuck-ba? - nézett mélyen szemembe.
- Minek? - fontam össze magam előtt karjaim.
- Kávét venni mondjuk. Meg valami kaját, és Lounak répát, mert kiakad ha nem kap. - nevetett fel kicsit, és ezen én is elmosolyodtam. - Ezt vehetem igennek? - csillantak fel zöld szemei.
- Egy feltétellel. - tettem fel a kezem magam elé.
- Mi lenne az? - mosolyodott el.
- Ha nem flörtölsz olyan bunkó módjára, mint eddig. - mondtam határozottan.
- Rendben. - bólintott rá. Még felmentünk a fürdőmbe, hogy ott megtudjunk fésülködni, mert egyikünk se nézett ki a legjobban. A sminkemet nem szedtem le, csak kijavítottam.
- Induljunk már. - húzott ki a szobából Styles. Igen, vele beszéltem eddig bár nem említettem a nevét, szerintem rá lehetett jönni. Harry Styles, aki nem is akkora bunkó, mint gondoltam.
- Át kéne öltöznöm még. - mondtam halkan mert már a nappaliban jártunk, ahol még mindig mindenki aludt. Styles ment mint aki meg sem hallotta.
- Gyalog, vagy kocsi? - kérdezte mikor becsuktuk magunk után a bejárati ajtót.
- Gyalog. - vontam vállat.
- Csörög a telefonod. És jó a csengő hangod. - kacsintott rám mosolyogva. Valóban telefonomból a One Direction - Over Again című dala szólt.
- A testvérem hív. Még ő állította be ezt csengő hangnak, mert ez a kedvence. - vontam vállat mosolyogva.
- Szia! - köszönt bele vidáman Kitti, amikor felvettem.
- Remélem tudsz róla, hogy itt még mindig hajnali fél öt van. - mondtam mosolyogva.
- Úúú bocsi elfelejtettem. Ugye nem keltettelek fel? - kérdezi őszinte sajnálattal hangjában.
- Nyugi nem. - nevetem el magam. - Azt már egyedül is megoldottam. - mosolyogtam.
- Menjünk kocsival légyszi. - mondja Styles, és az utolsó betűt elhúzza.
- Ne már. Utálok kocsival menni. - húzom el a szám.
- Haragudni fogok. - tettette a sértődöttet, összefont karokkal.
- Nem érdekel. - nevettem el magam. - Gyalog megyünk. Csupán csak tíz perc. Nem halsz bele. - forgattam szemeim. Styles kiöltötte rám nyelvét, majd elindultunk gyalog.
- Öhm.Zavarok? - kérdezi Kitti.
- Bocsi. Nem. Csak Styles uraság lusta gyalog elmenni a Starcbuck-ig. - nevetem el magam.
- Eddig utáltad. És mit csináltok a Starcbuck-ban ilyen korán? - kérdezi értetlenül.
- Most is utálom. - vontam vállat, mint ha csak látná. - Louisnak megyünk répát venni. - nevetem el magam.
- Úgy érted Louis Tomlinson-nak? - kérdezi ledöbbenve Kitti.
- Aha. - mondom miközben Styles arcát nézem, aki szintén érdeklődve nézi az enyém.
- Hajnali fél ötkor? - kérdezi Kitti.
- Majd elmesélem később. Ez most túl hosszú lenne. - mondtam miközben Styles felé fordultam. - A Starckbuck-ban árúlnak egyáltalán répát? - nézek rá értetlenül.
- Nem. - neveti el magát. - Majd szerzünk neki valahol. - vonja meg vállát.
- Oké. - nevetem el magam én is. - Figyelj most leteszem, mert Lounak tényleg kell valahol szereznünk répát, és a többi fiúnak is kell kávé. Főleg nekem. - mondom elmosolyodva.
- Oké. Majd hívj. Szia! - köszön el.
- Puszi! - mondtam és letettem.
A Stylesal való "vásárlási körút" egész jó volt. És végül szereztünk répát is Lou-nak.
- Ébresszük fel őket? - nézte tanácstalanul a még mindig alvó fiúkat.
- Csak nyugodtan. - legyintettem, és közbe eszembe jutott valami. - Várj még ne keltsd őket! - mondtam, és csöndben a konyhába siettem. Megtöltöttem egy kancsót hideg vízzel, és vissza mentem. Gonosz vigyorral az arcomon álltam meg Mike fölött, és öntöttem rá a kancsó tartalmát.
- Jó reggelt! - kiáltottam, és a csurom vizes Mikeot néztem visszafojtott röhögéssel. Igen, erre kimondottan mindenki felkelt, főleg Mike.
- Én mondtam, hogy vissza kapod. - nevettem el magam Mike arcára nézve. - Édes a bosszú. - vigyorogtam jobb kezem csípőre téve, a balban pedig a már üres kancsó volt.
- Hülye! - röhögte el magát végül, majd felkelt a kanapéról. Arcán láttam, hogy most mi lesz így már ösztönösen menekültem. Körbe futkároztuk a lakást, majd mikor már kifulladtam a nevető fiúk között is rohangáltunk. A végén, a még mindig álló Styles mögé álltam, és a vállát fogtam.
- Mit csinálsz? - nevetett tovább.
- Élő pajzsként használlak. - nevettem én is.
- Nekem van egy jobb ötletem. - vigyorodott el még jobban, majd megfordult, kicsit megdöntött, és megcsókolt. Mikor elengedett mindenki csodálkozva figyelt minket, és őszintén szólva én is csodálkoztam. Mikor közelebb akart hajolni, hogy megint megcsókoljon, nemes egyszerűséggel pofon vágtam. Pirosló arccal nézett rám.
- Hülye barom. - mondtam, és megindultam az emelet felé. Mike felém rohant aggódó tekintettel, és elkapta a karom.
- Hagyj! Kérlek! Csak... Ne jöjjön fel senki! - mondtam magyarul, mert ezt csak neki akartam mondani. Mike megértően bólintott és elengedett. Felszaladtam a lépcsőn, és az ajtómat kicsit becsapva csuktam be magam után. Elővettem a telefonom, és kiültem az erkélyre.
- Szia! - köszönt bele vidáman Kitti.
- Megcsókolt! Az a vad barom elrontotta azzal a reggelem, hogy fogta magát, és csak úgy megcsókolt! - "köszöntem" bele mikor felvette.
- Öhm... Kinga... - kezdte de közbe szóltam.
- Megígértettem vele, hogy nem flörtöl, amit be is tartott. Aztán felkeltettük a többieket, én Mikeot egy kancsó vízzel, mert tegnap ő is így keltett engem. Mike kergetett, én pedig azt a hülyét használtam pajzsként, erre meg megfordult, és megcsókol! Egyszerűen... Egy rohadék pöcs fej! Elegem van belőle! Azt hiszi ő a világ közepe, és minden lány rögtön a karjaiba omlik. Pedig nem! Ráadásul 21 éves. Én még csak 17 vagyok. Még is mit akar tőlem? Azt hitte, hogy majd ha megcsókol, akkor rögtön járni fogok vele? Hát nem! Nagyon nem! - dühöngtem fel alá járkálva az erkélyen.
- Kinga. Itt vagyunk mi is. - szólt bele a telefonba egyszer csak Alina.
- Basszus. - motyogtam alig hallhatóan. - A mi alatt megint csak kiket értesz? - haraptam alsó ajkamba.
- Akik múltkor is. - mondta, én pedig leültem a fotelba.
- Oké... - mondtam halkan, és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. - Pillanat valaki hív. - mondtam, és felvettem a másik hívót.
- Szia El! - köszönök bele.
- Szia Sziszi! Louis mesélte Harryt. Szeretnél egy csajos napot? - kérdezte kedvesen, nekem pedig mosolyognom kellett kedvességén.
- Az jó lenne. - sóhajtok fel. - Egy órakor jó neked? Most még beszélek telefonon a családommal, ami nem fog kevés időbe telni... - főleg, hogy ki kell magyaráznom magam.
- Persze, nekem jó. - mondta és hallom hangján, hogy mosolyog.
- Akkor addig is szia! - köszönök el, és én is mosolygok.
- Szia Sziszi! - mondja és leteszi. Nagy levegőt véve, nyomom meg a gombot, hogy vissza kapcsolódjak a 'családi-beszélgetésbe'.
- Bocs, itt vagyok, csak Eleanor hívott, hogy csajos nap ma... De mindegy is. - túrtam hajamba és megráztam a fejem.
- Szóval ki csókolt meg? - kérdezi Kitti.
- A a pöcs Styles. - motyogom.
- És te mit reagáltál erre? - kérdezi Alina.
- Pofon vágtam, és felszaladtam az emeletre. - mondtam, nagyot sóhajtva.
- És ki az az Eleanor? - kérdezi most Dani.
- Nem ismered Eleanor-t? - kérdezi a háttérben Kitti.
- Eleanor, Louis barátnője. El is Anna cégénél modell, mint én. Mellesleg aranyos lány, és nagyszerű modell - mondom nekik.
- És miért vannak ott a fiúk hajnali ötkor? Már mint most ott annyi az idő nem? - kérdi Kitti.
- Mert tegnap horror filmet néztünk, amit persze, én nem tudtam végig nézni, mert féltem. Aztán... Szóval az mindegy. Utána meg elaludtunk mindannyian a nappaliban. -
- Az "Aztán" után mi történt? - kérdezte gyanúsan Kitti.
- Ajj, mindegy. - túrtam hajamba.
- Nem mindegy. - vitatkozott nővérem.
- Zayn átölelt, hogy ne féljek, és úgy aludtunk el. De nem mindegy? Mert szerintem de! - mondta kínomban már elnevetve magam.
- Szóval egy ribanc lettél. - jelenti ki az eddig csöndben lévő Kristóf.
- Tessék? - kérdezem egy oktával magasabb hangon, és felvont szemöldökkel nézek magam elé.
- Bocs, de ez igaz. - mondja Kitti is.
- Na, jó. Ha már mindenki akkora ribancnak tart, akkor megyek ribancoskodom egyet azzal, hogy modellkedem, énekelek, és táncolok, azért, hogy híres legyek. Ugyan is nem azért voltam benne abban a műsorban, mert Niallel randiztam, aki még azok után sem mond ilyet, hogy az egész előtte történt. Gondoljatok, amit akartok, de én nem fogom megtűrni azt, hogy így beszélnek velem, főleg, hogy azt a családom teszi! - mondtam idegesen.
- Kinga én nem úgy gondoltam! - szabadkozik bűntudattal a hangjában Kitti.
- Aha, persze, ja. - motyogom, miközben észre veszem, hogy az erkély ajtó kinyílik, és Zayn lép ki rajta. A telefont leteszem az asztalra, pedig hallom, hogy Kitti beszél nekem, de őszintén nem érdekel. Ezek után nem.
- Zayn. Hát te? - kérdezem és ösztönösen benézek a szobámba.
- Nyugi, a többiek elmentek. - találta ki gondolataim, én pedig csak bólintok. - Szóval... Nem vagyok jó ezekben a lányos témákban, de El szerint csak meg kell, hogy hallgassalak. - mosolyodik el halványan.
- Minek csókolt meg? - támadtam le szegényt.
- Mert szerelmes beléd. - vonja meg a vállát.
- Na, persze. Én meg húsvéti nyuszi vagyok az északi sarkról. - mondtam, és hallom, amint Zayn kicsit elneveti magát. - És ha szeretne is? Én nem őt, és ezt meg kéne értenie. Nem pedig csókolgatnia. Tudom, hogy a barátod, de akkor is pöcs volt. - mondom ki nemes egyszerűséggel.
- Hát ez őszinte volt. - bólogat, mosolyogva.
- Az. - motyogom a karkötőimet piszkálgatva. Érzem, amint végig csurog egy könnycsepp az arcomon, és kézfejemre esik.
- Hé, ne sírj, nyugi. - ölel magához.
- Elegem van Zayn! - zokogom átölelve. - Ebből az egészből. Onnantól kezdve, hogy eljöttem New Yorkba. Örülök, nagyon is, hogy megismertelek titeket. De ha már ezt így fogadom, akkor mi lesz később? - engedem el végül.
- Nyugi Sziszi! Ez csak azért van, mert eljöttél otthonról, ami már nagy szó. A többi pedig csak Harry csókja miatt van. - próbál megnyugtatni. - Segíthetek valamiben, hogy jobb legyen? - néz rám elhúzott szájjal.
- Nem, hacsak nem tudod idehozni nekem az otthoni legjobb barátom. - mosolyodok el kínosan.
- Hát... Azt nem tudom megtenni, de megpróbálhatom helyettesíteni. - tárja szét karjait.
- Az is jó lesz. - ölelem át.
- Biztos csak ezek miatt készültél ki ennyire? Nem történt más is? - kérdezi, de nem enged el.
- Semmi... Vagy is de, de az most mindegy. - ölelem jobban magamhoz.
- Hé. Az este fellépünk. Nincs kedved eljönni megnézni. El és Shopia is ott lesz. - mondja kicsit eltolva magától.
- Shopia? - nézek rá kérdőn.
- Liam barátnője. - mondja én pedig bólintok. - Na eljössz? Légyszi! Úgy sem láttál még minket élőben. - mosolyog rám.
- Oké. De egy feltétellel. - mondom, elmosolyodva.
- Mi lenne az? - kérdezi Zayn, és már láttam arcán azt, amitől féltem.
- Ha nem csináltok semmi meglepetést nekem! - mondtam, mert pontosan ezt láttam arcán, hogy már ki is találta.
- Ajj, hogy jöttél rá? - nevet fel.
- Az arcodra volt írva. - nevetek én is. - De ígérd meg, hogy nem lesz meglepetés. - térek vissza a témára.
- Oké, megígérem. - sóhajt fel, de a végén elmosolyodott.
- Akkor elmegyek. De ez pontosan hánykor is lesz? - kérdezek rá.
- Délután háromkor. És csípd ki magad. A tv-ben is benne leszünk, és könnyen észre vehet valaki. - mondja, én pedig bólintok.
- Eleanorral majd elmegyünk csajos délután csinálni egy órakor, majd akkor veszünk valamit. - vonom meg a vállam.
- Oké. - mosolyodik el. - Lassan mennem kéne. Rendben leszel? - néz rám barna szemeivel.
- Persze. - mosolygok rá.
- Ha még sem, akkor hívj. - mondja, majd elmegy. Aranyos Zayntől, hogy így aggódik. A telefonomhoz nyúlok, és csak most veszem észre, hogy nem nyomtam ki, és a többiek sem. Szóval végig hallgatták a beszélgetésünket.
- Gyerünk. Csak nyugodtan mondjátok még, hogy egy ribanc vagyok. Hiszen ha végig hallgattátok, hogy ráadásul egy fiúval beszéltem meg, akivel nem rég még ölelkezve aludtunk, akkor csak meg van a véleményetek. - mondom cinikusan mikor a fülemhez emelem a telefont. - Csak az van, hogy ez a fiú végig hallgatta, hogy hisztizek, és ahogyan sírok, amikor mindössze egy napja ismer személyesen. Még is ő megértőbb volt. - teszem hozzá, és ahogy beszélek egyre jobban jövök rá, hogy ez az egész mennyire is fájt.
- Sajnálom Kinga! Nem úgy gondoltam, amit mondtam! - szabadkozik Kitti megint.
- Hát persze, hogy nem. - motyogom, miközben megindulok, le a konyhába. - Dorina ott van? Ha már az egész, mindenséged oda csődítettétek... - motyogom egyhangúan.
- Pfúú de utálom, mikor cinikus. - mondja halkan Kitti. - Nincs itt Dorina. Martinnal vannak moziban. - mondja, miközben én a konyhában állok már.
- Aha. Ha beszéltek vele üzenem, hogy hívjon bármikor, amikor tud. És csak Vele akarok beszélni, mielőtt megyünk a koncertre. Letettem. - mondtam, és már ki is nyomtam. Bunkó voltam. Hát, persze, hogy tudom, hogy az voltam. De megbántottak. Olyankor döfték belém azt a bizonyos tört, amikor a legsebezhetőbb voltam.

- Ez tökéletes lesz! - mér végig vigyorogva El. Egy ruhás boltban vagyunk, és én éppen az öltözőből jöttem ki a kiszemelt ruhában. Fehér cső farmer, angol zászló mintás laza pólóval, egy farmer dzseki, és egy piros topánka. Na, meg a szemüvegem, ami ehhez a szetthez egész jól állt. Hajam már begöndörödve omlott vállamra.
- Igen, szerintem is. - nézem meg magam még egyszer a tükörben.
- Lassan indulnunk kéne ha jó helyen akarunk lenni. - néz kar órájára El.
- Oké. - kifizettük a ruhát, majd indulhattunk is. Pontosabban még elmentünk hozzánk, hogy ott át tudjak öltözni, és csak utána indultunk el. Szerintem így is elég jó helyünk lett.
Nem sokára elkezdődött, és a srácok elkezdtek énekelni. Élőben is olyan jók voltak, mint felvételen. A legtöbb dalt El is énekelte, mint az összes többi rajongó. Liam barátnője, végül nem tudott eljönni, pedig szívesen megismertem volna. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Styles csendre inti a rajongókat.
- Szóval... Van egy lány... - kezdte. Na, ez már jól kezdődik. - Sziszi, ha itt vagy, és tudom, hogy itt vagy, akkor ne haragudj a reggeli miatt. - mondta végig engem keresve az embertömeg között, és sajnos sikerült is megtalálnia. Rezzenéstelen arccal néztem rá, összefonva magam előtt karjaim.
- Bocsáss meg neki Sziszi! - kiálltja az egyik rajongó, mire én csodálkozva kapom oda a fejem.
- Igen! Bocsáss meg neki! - mondja egy másik. És ebből keletkezett, hogy egyre többen mondták nekem, hogy bocsássak meg Stylesnek.
- Kérlek! - néz rám Styles, mire én megeresztek felé egy mosolyt, és bólintok. Ő is rám mosolyog, majd folytatják az éneklést.
A koncert végén odajött hozzám, egy magas, barna hajú nő.
- Sziszi King, nem igaz? - áll meg előttem, mire én bólintok. - Holnap reggel kilenckor várlak a műsoromban. - ad a kezembe egy névjegy kártyát és már el is ment. Hát, oké. Holnap még egy műsor. Szuper...