53.Fejezet - Lesz valami köztetek?

Sziasztok Drágák! Közeleg a karácsony (őszintén SEMMI hangulatom a karácsonyra) ami azt jelenti, hogy haza jönnek a testvéreim, és azt hiszem süti-túladagolásban fogok meghalni. :D Ez a kettő "indokom" lenne ami miatt nem sokára nem hozok ennyi részt. Most még hozok úgy keddi napig, de utána nem annyira. Több hozzáfűzni valóm, nagyon nem is lenne. (na ez ritka eset)
Puszii Drágák!! <3
U.i.: Imádom ezt a zenét. Szerintem hallgassátok meg. :) Konkrétan egész délután ezt hallgattam. :D

-Zene-

53.Fejezet - Lesz valami köztetek?

- Milyen New York? -
- Eddig nagyon jó. - mosolyodtam el.
- Kinga. - kiáltott az ajtóm mögött álló Mike. - Nem láttad a telefonom? - kérdezte meg.
- Várj egy percet. - mondtam a telefonba, majd kicsit eltartottam magamtól. - Miért engem kérdezel? A te telefonod. Amúgy meg nem tudom. - kiáltottam vissza neki. - Itt vagyok. - mondtam Nándinak.
- Oké. - mondta kicsit felnevetve.
- Nincs nálad? - jött be a szobába Mike.
- Ajj már. Hogy kerülne hozzám a telefonod Mike? - néztem a fiúra felvont szemöldökkel.
- Úgy, hogy utoljára akkor volt a kezemben, amikor átjöttem hozzád. - mondta, és megindult az íróasztal felé. - Látod, mondtam, hogy itt lesz. - mutatta fel a telefont, ami egyébként tényleg az asztalon volt.
- Jó, mindegy. - forgattam szemeim mosolyogva.
- Melyik szerelmeddel beszélsz? - vonogatta szemöldökét.
- Drága Mike. Megtennéd, hogy az elkövetkezendő fél órában nem zaklatsz? - nevettem fel.
- Hát, persze, hogy nem. - ment ki mosolyogva.
- Hülye. - dobtam neki egy kispárnát. - Bocsi, itt vagyok. - mondtam Nándinak.
- Nem gond. De milyen Mikeal beszéltél? - kérdezte értetlenül.
- Ja, ő Dorina testvére, és egy házban lakunk, plusz a szülei ugye. - meséltem neki. Elmeséltem neki, hogy milyen itt lenni, meg, hogy megyünk partyra, és hogy miket csináltunk Mikeal. Azt nem mondtam neki, hogy megcsókolt, meg Stylesal való találkozást sem, és azt sem, hogy lehetek modell.
- Sziszi, indulunk. - kiáltott be az ajtón Mike.
- Megyek. - kiáltottam neki vissza. - Mennem kell. Majd hívlak. Szia! - mondtam és már le is tettem. Eltettem a táskámba a telefonom (táskának azt választottam, amit Alinától kaptam karácsonyra) és megindultam.
- Itt vagyok. - mondtam az ajtóban álló fiúnak.
- Vigyelek le, vagy jobban szeretnél egy bokatörést? - mért végig, és szeme megakadt a magassarkúmon.
- Levihetsz. - vontam vállat. Mike felkapott az ölébe, amolyan menyasszonyi stílusban, és megindultunk le.
- Köszi. - mosolyogtam rá, mikor leértünk, és letett.
A kocsiban, mi hátul ültünk Mikeal, és végig hülyéskedtünk. Negyed órán át mentünk majd oda is értünk. Ahogyan láttam valami zárt körüli party, de azért az ajtóknál tolakodtak a fotósok, amiket az őrök próbáltak visszatartani.
- Csak mosolyogj ha fényképeznek, és ne ess el. - suttogta a fülembe Mike, mikor kiszálltunk, és derekamra helyezte egyik kezét. Bólintottam, majd felvettem egy száz wattos mosolyt, és úgy mentem, Mike kezével derekamon.
Bent valóban voltak egy jó páran, de ha jól láttam, leginkább modellek voltak. Egy pincérsrác rögtön hozzánk lépett egy tálca pezsgővel, Mike pedig vett le magának és nekem is.
- Ja, és ha úgy bírod a piát, mint Lisa, akkor erre az estére elég lesz ez az egy pohár pezsgő. - tette hozzá halkan, mire én mosolyogva bólintottam.
Anna, és John el is tűntek rögtön, mi pedig Mikeal egymást szórakoztattunk.
- Sziszi. Szia! - köszönt rám valaki a hátam mögül. Megfordultam, és Eleanor volt egy gyönyörű babarózsaszín ruhában, aminek nyakában fekete megkötő volt, és egy szintén fekete magassarkút vett fel, ami hasonló az enyémhez.
- Eleanor. Szia! - mosolyogtam rá, és mikor közelebb jött, adtam neki két puszit.
- Nem tudtam, hogy itt leszel. - mosolygott továbbra is a lány.
- Én se, hogy te is. - mondta én is mosolyogva, majd valaki megköszörülte a torkát.
- Jajj, tényleg. Sziszi ő Louis a barátom. Lou ő Sziszi. - mutatott be minket, a már második 1D tagnak, akit eddig ismerek személyesen is.
- Szia! - mosolygott rám Louis, és adott két puszit.
- Szia! - mosolyogtam rá.
- Mi is az igazi neved? - nézett rám gondolkodva Eleanor.
- Kinga. - mosolyodtam el.
- Tényleg. - csillantak fel szemei. - Nekem Sziszi maradsz. - vont vállat. - Dögös a ruhád. Eric választotta? - mért végig El.
- Igen. - mondtam mosolyogva.
- Szóval modell vagy? - kérdezte Louis.
- Nem. Ő énekel. - jelent meg Styles Louis mellett, egy pohár pezsgővel a kezében.
- Milyen öröm veled újra találkozni. - mosolyogtam rá. - Vagy még sem. - tettem hozzá, még mindig mosolyogva.
- Ugyan Cica, ne kötözködj már mindig. - jött közelebb Styles.
- Ha még közelebb jössz, képen töröllek. - mondtam már komolyabba, és most nem kezdtem hátrálni.
- Mielőtt tömeg verekedést indítanátok. - lépett közénk Eleanor. - Mesélj Sziszi. - állt velem szembe El.
- Miről? - néztem rá értetlenül.
- Nem tudom. - nevette el magát, amin nekem is nevetnem kellett.
- Például, hogy mit csinálsz. - szólalt meg Louis. - Csak énekelsz? - kérdezte majd beleivott a pezsgőjébe.
- Énekelek, táncolom, és modell is leszek. - mosolyogtam rá.
- Hát el vállalod a modellezést is? - kérdezte boldogan Eleanor.
- Megpróbálkozom vele. - mosolyodtam el. Eleanor kicsit bezsongott így kicsit felsikított, de alig hallhatóan, majd a nyakamba ugrott.
- Viszont ha most sikerül kitörni a bokám, ez nem fog menni. - nevettem halkan, de azért viszonoztam ölelésé.
- Bocsi. - engedett el rögtön.
- Én mondtam, hogy jó lennél modellnak. - lépett mellém hirtelen Mike, akiről el is feledkeztem.
- Ja, mert te mit nem mondtál, az elmúlt két napban? - forgattam szemeim mosolyogva.
- Na, nem kötekedsz azzal, aki reggel egy vödör vízzel is tud ébreszteni. - bökött meg kicsit, mosolyogva.
- Na azt próbáld meg. - nevettem el magam.
- Testvérek vagytok? - kérdezte Eleanor.
- Nem. - mondtuk egyszerre.
- Van barátod? - kérdezte Styles.
- Nincs. - ráztam meg a fejem.
- Na, és mi volt Nándival az a csók? - kérdezte értetlenül Mike.
- Az csak egy csók volt. - vontam meg a vállam. - Szorosabb a barátságunk annál, hogy ez tönkre tegye. Különben is ő vallott nekem szerelmet. - mondtam felé fordulva.
- Szóval szingli vagy. - mosolyodott el kajánul Styles.
- Igen. Kivéve neked. - mondtam szikrákat szóró szemmel rá nézve.
- Egy szingli csaj. Hali. - lépett mellém egy szőkeség, és szorosan átölelte a vállam.
- Szia! - söpörtem le magamról karját, de azért rá mosolyogtam.
- Niall vagyok. - mosolygott rám.
- Sziszi. - bólintottam mosolyogva.
- Szóval Sziszi, ha jól hallottam szingli vagy. - ölelte át megint a vállam.
- Na jó, inkább már senkinek nem vagyok szingli, ha ez ekkora rámozdulást igényel. - nevettem el magam kínosan.
A srácokkal meg Eleanorral leültünk egy asztalhoz, és úgy beszélgettünk. Mike időközben lelépett, hogy a nem tudom kivel akart beszélni.
- Tetszel neki. - mosolygott rám Eleanor.
- Már mint kinek? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát Mikenak. - forgatta meg szemeit mosolyogva.
- Ja. - esett le végül. - Kösz, de egy időre elegem van a pasikból. - nevettem kínosan.
- Miért? - nézett rám Styles.
- Magánélet Styles, magánélet. - forgattam szemeim.
- Ááá szóval valaki dobott. - mondta gúnyosan.
- Nem tartozik rád, de nem dobtak. Elég annyit tudnod, hogy többszörös veszekedések, bizalmatlanság, majd egy megcsalás. Ja, és azt még nem is mondtam, hogy kiderült a legjobb barátom szerelmes belém. Kösz, de tényleg elegem van a pasikból. - nevettem kínosan. Styles, lesütötte szemeit, és bűntudatot láttam arcán.
- Nincs kedved velünk énekelni majd? - terelte el a témát Niall.
- De, szívesen. - mosolyogtam rá.
- Na, te aztán kicsípted magad. - szólalt meg egy jól ismert hang a hátam mögül. Csodálkozva fordultam meg, és Dorina(!!) egy hasonló ruhába volt, mint az enyém. Bal keze csípőjén volt, és úgy figyelt engem. Tökéletes angol kiejtéssel beszélt.
- Úristen te, hogy kerülsz ide? - pattantam fel, és ugortam a nyakába. Csoda, hogy nem törtem ki a bokám.
- Mondtam, hogy haza jövök rendet tenni. - mondta mikor elengedett. - Először is. Mi az, hogy csak úgy lelépsz, és nem búcsúzós el senkitől? Basszus Kinga, Kitti tudod, hogy sírt? És Kristófra nem gondoltál? Totál össze van törve! Oké, hogy szakítottatok, mert ezt megérdemelte. De te eszement! Attól még nem kellett volna átutaznod a fél világot. - mondta kicsit dühösen. - Másodszor pedig. Mikeal smárolsz? Komoly? A testvéremmel? Ez, nagyon undorító! Ráadásul, nem is mondtad, csak úgy elfecsegtétek reggel. - mondta, és mindezt angolul. Kicsit nehéz volt, gyorsan fordítani.
- Csókolóztál Mikeal? - szólalt meg csendesen Eleanor.
- Hát, őőő... - vakargattam a tarkóm. - Jah. - haraptam bele alsó ajkamba.
- És szó nélkül mentél el otthonról? - kérdezte Styles.
- Ajj már. Ti ezt nem értitek. - ültem vissza a helyemre, kétségbe esetten.
- Megérteném ha elmondanád. - ült le mellém Dorina.
- Nem, nem értenéd. - ráztam a fejem.
- Hát jó, akkor majd később. - mondta Dorina, és elvéve tőlem a pezsgőt, bele ivott.
- Később sem. - nevettem fel kínosan.
- Ó, dehogynem. - mondta határozottan. - Mellesleg, csak pár napig maradok. Kristófot nem hagyom ott, itt pedig biztos nem maradok, két indokból kifolyólag. -
- Az egyik Mike. - találgattam, mire ő bólintott.
- A másik pedig én. - szólalt meg Styles.
- Lottóznotok kéne. - mondta Dorina cinikusan.
- Őszintén nem csodálom ha miatta nem maradsz, de mivel érdemelte ki? Már mint a viselkedésén kívül. - kérdeztem Dorinától.
- Később nem ezt fogod mondani. - mosolygott Styles rám.
- Csak szeretnéd. - nevettem el magam lesajnálóan.
- Két nap múlva megyek haza. Utálom New Yorkot, és semmi kedvem több ideig itt tartózkodni. - mondta Dorina.
- Kislányom. Hát te, hogy kerülsz ide? - kérdezte Anna, aki észre vette, hogy Dorina itt van.
- Még jó, hogy színész akartam lenni. Néha jól jön. - mondta halkan Dorina, majd felvéve egy nagy mosolyt felállt.
- Anyu. Szia! Hiányoztál. - mosolygott Annára Dorina, majd megölelte.
- Kamuzik. - mondta Styles.
- Nem mondod. - forgattam meg szemeim.
Ezek után Dorina Annának bájolgott, Mike valami modell csajt fűzött, nem sokkal később John odajött hozzánk, mire a fiúk megkérdezték, hogy nem énekelhetnék-e velük egy dalt valamikor. John kétségesen bele egyezett, mondván ezzel elkezdhetem a karrierem.
- Hol van Liam, és Zayn? - kérdezte Eleanor.
- Otthon. - vont vállat Niall. - Nem akartak jönni. - mondta.
Egy idő után kicsit elkezdett fájni a fejem így elnézést kértem, és kimentem a teraszra. A friss levegő kimondottan jól esett.
- Szóval mi van veled?- szólalt meg rekedtes hangon valaki a hátam mögött.
- Ezt, hogy érted? - nem fordultam meg, mert pontosan tudtam ki az.
- Csak úgy elmentél otthonról? - sétált mellém. Felsóhajtottam, és úgy néztem tovább New York nyüzsgő utcáit.
- Elsőnek úgy döntöttem, hogy nem jövök. Aztán az indulás napján John felhívott, hogy biztos nem megyek-e. Mire én rávágtam, hogy de, elmegyek.  Összepakoltam a cuccaim, írtam mindenkinek egy levelet, hogy mennyire sajnálom, majd megvártam, hogy mindenki elmenjen, és én is elmentem. Nem lettem volna képes úgy elmenni, hogy ha elbúcsúzom tőlük. - ráztam a fejem. - Túlságosan szeretem a családom, és barátaimat. Így is elég nehéz volt eljönni, de legalább nem annyira. És bár tudom, hogy az egész családom dühös rám, de egyben hiányolnak is... nem bántam meg, hogy eljöttem. - fordultam most először felé, mondandóm alatt. Ő csak megértően bólintott, majd kitárta karjait, hogy megöleljem.
- Nincs szükségem rá. - csóváltam fejem. Tényleg nem akartam, főleg nem tőle.
- Ne akaratoskodj már. - fújtatott, de aztán elmosolyodott, és magához vont szorosan. Elsőnek ellenkeztem, de az én erőm, az övéhez képest semmi nem volt. Egy idő után már nem ellenkeztem, és viszonoztam az ölelést. És őszintén szólva jól esett. Szorosan öleltük egymást, ő pedig megnyugtatóan simogatta hátam.
- Remélem tudod, hogy attól még utállak. - mondtam, mire ő kicsit elnevette magát.
- Remélem tudod, hogy az enyém leszel. - mondta, mire én ellöktem magamtól.
- Szóval csak ezért vigasztalsz? - fintorodtam el. - Hogy "megkaphass"? - kérdeztem és egyre jobban feldühített.
- Dehogy. Sziszi, nem azért, nyugi! - mondta, de oda sem figyelve rá, néztem tovább az utcákat. Látta, hogy nem figyelek rá, ezért nem magyarázott tovább. Felsóhajtott, majd megkerült, hogy bemenjen. Előtte viszont mögém jött, és átölelve hátulról, adott egy puszit nyakamra.
- Nem azért csináltam. - suttogta fülembe, majd bement. Styles egy barom. Mély levegőket véve néztem New Yorkot. Pár perc múlva inkább visszamentem.
- Sziszi. Gyere velem táncolni! - kezdett el rángatni Niall, ahogy beléptem. A srác enyhén túl pörgött.
- Oké, de ne rángass. - nevettem el magam. Persze, csak egy ilyen táncolós zene volt, de az is lassúzás.
- Mi történt kint? - kérdezte, komolyabban, amikor már táncoltunk.
- Semmi. Mi történt volna? - néztem rá szemöldök ráncolva.
- Mindegy. - rázta a fejét. - Holnap ráérsz? - kérdezte felcsillanó szemekkel.
- Attól függ miért. - néztem rá gyanúsan.
- Mondjuk egy randi? - kérdezte aranyosan.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? - döbbent le, én pedig bólintottam egyet. - Mikeéknál laksz? - megint csak bólintottam. - Akkor holnap hatra megyek érted. - mondta, miközben megpörgetett, így másnál kötöttem ki. Unottan néztem rá, és úgy táncoltunk. Styles keze folyton lejjebb csúszott a derekamról, de mindig vissza helyeztem, oda ahol lennie kell, amit ő végig hülye vigyorral nézett.
- Van itt egy újdonsült sztárunk. Sziszi King, John Davis új felfedezettje. Sziszi, megkérhetnénk, hogy gyere fel, és énekelj egyet? - szólt bele a mikrofonba, egy magas, fekete hajú pasi, amikor vége lett a táncnak. Lemerevedve álltam ott. Hogy mi van? Basszus. Styles belém karolt, és oda vitt, mert látta rajtam, hogy nem igazán mozdulok meg.
- Engedj már, te barom. - sziszegtem neki, idegességemet megpróbálva leplezni.
- Menj már! Csak énekelsz és kész. - motyogta vissza, miközben még mindig a színpad felé tartottunk.
- Lámpalázas vagyok. - suttogtam.
- Akkor meg, hogy akarsz híres lenni? - nézett rám értetlenül. - Nyugi. Nem lesz baj. - suttogta majd megállt, mert a színpadhoz értünk. Nagyon nyelve mentem fel a színpadra.
- Csak énekelned kell. - suttogta a pasas, mikor elment mellettem, majd rám mosolygott. A mikrofon elé álltam, és elindult a zene. Mike felmutatta a hüvelyk ujját, Dorina pedig mosolyogva nézett engem. Tudtam, hogy ő választotta a zenét. Imádom, és ezt ő is tudja.
"Régóta vártam már,
hogy egy szív nyisson rám,
bevallom, felkavart egy érzés.
Lehet, hogy túl korán,
de azon a délután,
egészen máshogy vert a szívem."
Elmosolyodtam miközben énekeltem. Nem figyeltem már a különböző tekinteteket, csak énekeltem. Kizártam a külvilágot, és csak a zene és én voltunk. Dorinára téved megint a tekintetem, akivel össze mosolyogtunk. A három One Directionos fiú, és Eleanor kíváncsian néztek, csak úgy mint Mike.
Mivel magyar szám volt ezért nem igazán értették mások a szövegét. De végül is nekik nem a szöveg a fontos, hanem a hang. Radics Gigi - Úgy fáj című dala fantasztikus volt, és én is ugyan úgy kieresztettem a hangom, amikor ő.
Amikor vége lett a dalnak, mosolyogva figyeltem a tapsoló embereket. Őszintén jól esett.
- Fantasztikus voltál! Nagy jövőd lesz Sziszi. - mondta a pasas aki aztán vissza jött.
- Köszönöm. - mosolyogtam, majd lementem a színpadról.
- Te eszement állat! Ez a te műved volt nem igaz? - álltam meg Dorinával szembe, mosolyogva.
- Még szép, hogy az enyém. - nevette el magát. - De jó dalt választottam, mi? Hallottam, amikor énekelted a fellépés előtt. - mosolygott, mire én csak magamhoz öleltem nevetve.
- Jobbat nem is választhattál volna. - mondtam mikor elengedtem.
- Tudtam én. - kacsintott rám.
- Nagyon szuper vagy. - ölelt át oldalról Eleanor.
- Köszi. - öleltem vissza. 
- Izgultál. Látszódott a fejeden. - nevetett Mike.
- Hülye. Másodjára énekeltem mások előtt. Szerinted? - nevettem el magam kínosan.
- Ahhoz képest jó voltál. - mondta Louis mosolyogva.
- Köszi. - mosolyogtam rá.
Az este többi része eseménytelenül telt. A fiúknak nagyon tetszett, ahogyan énekeltem, Eleanor folyton azzal zaklatott, hogy akkor tényleg legyek modell, Dorina pedig Mikeal veszekedett.


- Ez jó lesz. - mondta Eric már vagy a hatodik ruha után. Az első fotózásomra készültünk, és eléggé izgultam.
Egy hosszú uszályos krém színű, csipkés ruhát kellett felvennem. Hajamat, szépen feltűzték, de nem az egészet. A sminkem pedig... Fogalmazzunk úgy, hogy örültem, hogy nem húzza le az arcom, az az öt kiló.
- Rendben... Nagyon jó... Csak így tovább Sziszi... Hajrá csajszi... - fotózott továbbra is a fotós srác, aki mondogatta, hogy milyen arc kifejezéssel, vagy pózban álljak. Azt hiszem Josh-nak hívják.
- Szuper voltál. - mosolygott rám, amikor végeztünk.
- Köszi. - viszonoztam mosolyát, majd elindultam az öltözőm felé. Vagy is csak akartam.
- Sziszi. Ruha csere. Mindjárt mész a következőre. - mondta Eric, én pedig már siettem is felé. A következő ruhám, egy eléggé kivágott ruha volt, sötét kék, ez is csipkés, és szemtelenül rövid. Cipőnek egy ugyanolyan színű magassarkút kaptam.
- Este randim lesz. - meséltem Ericnek, miközben felvettem a ruhát. - Mit vegyek fel? - mentem ki elé.
- Hm... Attól függ hova mentek. - mért végig Eric.
- Azt nem kérdeztem. - húztam el a szám.
- Hívd fel gyorsan. - mosolygott rám, mire én a telefonomhoz nyúltam, és hálát adtam amiért Niall megadta a telefon számát még tegnap.
- Szia! - köszönt bele vidáman.
- Szia! Csak azt akartam kérdezni, hogy mit vegyek fel estére? Már mint öltözzek ki, vagy valami lazát? - kérdeztem közben pedig Eric hozzám igazította a ruhát.
- Lazát. - mondta és hallottam hangján, hogy mosolyog.
- Oké. - mosolyodtam el én is. - Szia! - mondtam, és megvártam míg ő is elköszön, majd letettem.
- Na? - nézett rám kíváncsian Eric.
- Azt mondta lazát. - vontam vállat.
- Akkor már meg is van a ruhád. - rohant el a ruhák közé. Egy krém színű felső, cső farmer, és egy nem olyan magas, virág mintás cipő.
- Kölcsön adom ma estére. - kacsintott rám.
- Köszönöm Eric. - mosolyogtam rá, majd még a ruhát az öltözőmbe bevittem, utána siettem a fotózásra.
Még volt pár fotózásom, utána mehettem haza. Kereken egy órám volt elkészülni. Felvettem a ruhát, amit adott Eric és hajamat két oldalt lazán feltűztem, a többi helyen pedig kiengedve hagytam. Sminknek csak egy sima, halványat raktam fel. Mikor elkészültem megcsörrent a telefonom.
- Szia! - köszöntem vidáman.
- Szia! Mi ez a nagy vidámság? - kérdezte Kitti.
- Randim lesz. - mosolyodtam el.
- Mikor? -
- Pontosan tíz perc múlva itt kell lennie értem. - mosolyogtam, ahogyan a fali órára néztem.
- Akkor addig kibeszélhetjük. - mondta mire én kicsit elnevettem magam. - Milyen színű a haja? -
- Szőke. -
- Szeme? -
- Kék. Nagyon szép kék. -
- Mosolya? -
- Átlagos. -
- Kinézete? -
- Szálkásan izmos. -
- Viselkedése? -
- Kedves, aranyos, hülyülős, és amit lát azt megeszi, csak nem látszik rajta. - mondtam visszagondolva a tegnapra. Kittivel még kielemeztük, de a nevét direkt nem mondtam neki. Majd, ha valami összejön akkor elmondom, de addig nem.
- Csengettek. Megyek, majd hívlak. - köszöntem el. Le siettem a lépcsőn, és a nappaliban már ott állt Niall, akit Anna engedett be.
- Szia! - köszöntöttem mosolyogva, két puszival.
- Szia! - köszönt aranyos mosollyal az arcán.
- Majd jövök. - intettem Annának mosolyogva.
- Ne későn! - mondta mosolyogva, majd Niallel elindultunk. Egy étterembe vitt, ami nem volt olyan nagyon puccos, de nem is hasonlított egy büféhez. Szóval pont közepes. Niall végig nagyon kedves, és aranyos volt. Persze, a bolondozását nem hagyta el, így szinte végig nevettem. Meséltem magamról, és ő is magáról. Tényleg nem volt külön téma amiről beszélgettünk, mert mindenről beszélgettünk.
Két óra hosszát voltunk az étterembe, majd elmentünk sétálni, ami még egy óra volt. A Central Parkba mentünk. Ott leültünk egy padra, de az túl hideg volt így én felakartam állni, de Niall helyette az ölébe ültetett.
- Nem kényelmetlen így? - kérdeztem szemeibe nézve, miközben nyakát karoltam át.
- Nem. - mosolygott rám, majd közelebb hajolt. Egészen közel. Szemei szám, és szemeim között cikázott.
- Nem szeretnék még csókolózni. - suttogtam. Niall rögtön visszább dőlt.
- Ne haragudj, ha gyors voltam. - harapott bele alsó ajkába.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá, és neki dőltem mellkasának. Niall átkarolt, és így ültünk csendben. Úgy öt percig, mert mind a ketten elkezdtünk fázni. Haza vitt, és az ajtóban is csak két puszival köszöntünk el egymástól. Amikor bementem a házba, szerintem már mindenki aludt, mert a lámpák le voltak oltva mindenhol. Levettem magassarkúm, és úgy lépkedtem lábujjhegyen. Dorina szobájából szűrődött csak ki egy kis fény. Megindultam oda, és mint gondoltam fent volt még.
- Na, milyen volt? - kérdezte mosolyogva mikor beléptem. Kimondottan élvezetes volt magyarul beszélni.
- Csodálatos. - dőltem le az ágyára. Dorina ezen elmosolyodott még jobban, én pedig elmeséltem neki mindent.
- Szóval lényegében bejön neked. - mosolygott rám a végén.
- Nem azt még nem mondanám. - ráztam a fejem. - Inkább csak jó vele lenni. - vontam vállat.
- Majd megváltozik. - mosolygott még jobban. - De nem ártana ha elmennél aludni. Mindjárt tizenegy óra. -
- Oké. Jó éjszakát. - intettem mosolyogva,és átmentem a saját szobámba, aludni.
************************
- Ezt nem hiszem el! - jött be a nappaliba Dorina másnak kezében egy újsággal.
- Mi az? - néztem rá.
- Benne vagy az újságban. - mutatta fel, mire én értetlenül kaptam ki a kezéből.
- Szigeti Kinga, művész nevén Sziszi King (17) a kezdő modell, illetve feltörekvő énekes és táncos lányt, Niall Horan (21) a One Direction egyik tagja, tegnap együtt töltötte az estét. Először egy étterembe voltak, majd némi sétálás után a Central Parkban látták őket. Sziszi a fiú ölében ült, és nagyon úgy nézett ki, mint akik csókolózni akartak. De végül, nem lett belőle semmi. Lehet, hogy randi volt? Vagy már össze is jöttek a Magyar, és Angol származású fiatalok? Akárhogyan is Niallre már rá fért egy új barátnő Palvin Barbara  után, aki szintén modell volt, és Magyar országról jött. - olvastam fel a cikkben álló szöveget.
- Hát ez szuper. - motyogtam idegesen.
- Legalább biztos mindenki ismer. - nevette el magát Mike.
- Hülye. - dobtam meg az újsággal, nevetve. Közben csengettek, amit Dorina nézett meg.
- Kinga. - kiáltott nekem. - Vendéged van. - jött el az ajtótól unottan, én pedig oda mentem, és még mindig mosolyogva Mike hülyesége miatt.
- Szia! - köszöntem mosolyogva Niallnek. Közelebb hajoltam, és adtam két puszit, az ideges fiúnak.
- Szia! - köszönt idegesen. - Láttad? - kérdezte aggódva, felmutatva az újságot. Csak bólintottam. - Ne haragudj, nem gondoltam, hogy benne leszünk. - mondta bűntudattal a szemeiben.
- Nincs semmi gond. - mosolyogtam rá. - Mike szerint legalább már most híres vagyok. - nevettem el magam.
- Szóval akkor nem haragszol? - csodálkozott el.
- Nem. - ráztam meg a fejem. Niall megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Tényleg Palvin Barbival jártál? - jutott eszembe.
- Aha. - bólintott.
- Nem is tudtam. - gondolkodtam el. Niall láthatólag zavarban volt.
- Elrabolnám a csajod. - lépett mellém Mike, átkarolva a vállam.
- Egyrészt nem vagyok a csaja. Másrészt ha még szükséged van a kezedre, jobb ha leveszed rólam. - mondtam neki, mire ő szófogadóan levette rólam a kezét. - Minek kellek én neked? - tettem csípőre a kezem.
- Nem emlékszel? Edző terembe megyünk, még hozzá most. - mondta Mike, mire én sóhajtva ráztam meg a fejem.
- Hogy én mennyire rühellem a sportot. - húztam el a szám. - Kivéve a focit. - tettem hozzá.
- Lány létedre szeretsz focizni? - csodálkozott Niall.
- Miért olyan meglepő ez? Nem rég azért volt eltörve a kezem, mert focizás közben elestem. - meséltem vállat vonva.
- Pontosabban egy barátnőd gáncsolt ki, és egy hónapja még rajtad volt a gipsz. - jelent meg mellettem Dorina.
- Ahogy mondod. - bólogattam.
- Na, jó. Induljunk Kinga. - mondta Mike. Felszaladtam az edző cuccomét, majd elköszöntünk Nialltől, aztán elindultunk.
Átöltöztem és rögtön a futó padhoz mentem.
- Szia! - köszönt Styles amikor pár perc egyedül futás után beállt mellém. Én csak bólintottam neki. - Szóval jársz Niallel. - gondolkodott hangosan. Persze, direkt.
- Nem. - adtam a rövid választ.
- Nem jártok? - csillant fel a szeme.
- Süket vagy? Nem. - forgattam meg szemeim.
- És nincs kedved eljönni velem egy randira? - kérdezte elmosolyodva.
-Remélem most csak viccelsz. - nevettem el magam lesajnálóan. Ránéztem és komolyan nézett rám. Nem, nem viccelt. Sóhajtva szálltam le a padról, és megvártam amíg ő is leszáll. - Nem azért jöttem New Yorkba, hogy úgy legyek híres, hogy az One Direction fiúkkal randizgatom. Saját magam miatt akarok az lenni, és a családom sem díjazná, hogy minden nap mással randizom. És nem is jössz be. - mondtam megvonva a vállam.
- Hát ez ésszerű, és őszinte volt. - nevetett kínosan.
- Ez van. - vontam vállat, és vissza álltam a futó padra.
- Na, és ha én nem fogadom el ezt? - állt vissza ő is a futó padra. Csak egy lesajnáló pillantással ajándékoztam meg.
- Az a te bajod. - mondtam.
- Úgy is az enyém leszel. - mondta vigyorogva, leszállt a padról majd mikor elhaladt mellettem adott egy puszit az arcomra.
- Barom. - mondtam miközben gyorsabbra állítottam a futás tempót.

- Van egy jó, és egy rossz hírem. - jött be a nappaliba John.
- Mi lenne az? - kérdeztem letéve a kezemből az újságot.
- A jó, hogy holnap énekelni fogsz egy műsorban. A saját dalodat. A rossz pedig, hogy így lemaradsz öt fotózásról. - mondta.
- De a fotózások nem olyan fontosak. Megoldottuk. - mosolygott rám Anna.
- Oké. - mosolyogtam rájuk. - Mit vegyek fel holnap? - néztem Annára.
- Mindjárt keresünk valamit. - mosolygott rám, és felmentünk a szekrényemhez. Egy fekete tapadós szoknyát halásztunk elő, és egy szintén tapadós élénk, barack színű toppal. A szoknyát mellem aljáig húztam fel, és ezt az egészet feldobtuk egy farmer boleróval. Egy halvány barack színű magassarkút választottam hozzá.
Felhívtam Kittit, és elmeséltem, hogy az újságban is benne voltam (bár nem úgy, ahogy szerettem volna) és, hogy holnap melyik adón tud nézni. Azt mondta, mind a kettőt megnézi a neten. Fél órát beszéltünk aztán le kellett tennem, mert Dorina hívott, hogy menjünk körül nézni a városban. Végül a Starbucks-ba mentünk.
Max három órát lehettünk ott, nem figyeltem, de Anna haza rendelt minket, mert már "késő" volt. Hát... Nem tudom. Hét óra későnek számít?

Reggel Dorina és Mike veszekedésére ébredtem. Élvezetes volt. Főleg, ami ez után várt rám. Ugyan is (mint már egy ideje ez megy) pár perc múlva kivágódott az ajtóm, és nekem kellett a bírónak lennem. Mint mindig most is, csak csendben végig hallgattam őket (na, jó most bele-bele aludtam) kiparancsoltam őket, hogy kezdjenek magukkal valamit. Ne már, hogy ezzel keltsenek.
- Holnap megyek vissza. Mit csinálunk addig? - nézett rám Dorina, reggelizés közben.
- Mondjuk... - kezdtem volna bele, de Mike közbe szólt.
- Fél óra múlva megyünk egy órát az edző terembe, aztán délután a műsorba leszel, ami fél kettőkor lesz. Kevés időtök lesz. - mondta Mike, elhúzott szájjal.
- Akkor megyek veletek az edző terembe. - vont vállat Dorina.
- Szuper. - motyogta Mike.
Dorina valóban jött velünk az edző terembe. Mellettem futott, és közben beszélgettünk.
- Na, jó én hozok vizet. - szállt le fél óra után. Én csak bólintottam és futottam tovább.
- Szia Sziszi! - köszönt Styles, amint felszállt mellém, Dorina helyére.
- Mit akarsz? - kérdeztem unottan.
- Na, miért vagyunk ilyen morcosak? - kérdezte mosolyogva figyelve arcom.
- Már ha csak veled kell egy légkörben elmegy az életkedvem. Szóval mit akarsz?- kérdeztem tovább haladva.
- Hm, mondjuk, hogy a délutánt velem töltsd? - kérdezte.
- Nem érek rá. - mondtam, ami igaz is volt.
- Igen, persze tudom. Nekem sosem érsz rá. - mondta a már sokszor hallott szöveget tőlem.
- Nem, most tényleg nem érek rá. - mondtam unottan. - Benne leszek egy műsorban. - vontam vállat.
- És utána? - próbálkozott tovább.
- Utána Dorinával leszek, mert holnap hajnalban megy vissza. - mondtam neki.
- De holnap ráérsz. - találgatott.
- Miért nem érted meg, hogy nem vagyok rád kíváncsi Styles? - álltam meg egy másodpercre így majd nem elesve.
- Majd az leszel hidd el. - mosolygott.
- Szakadj már le róla. - tért vissza Dorina két ásványvízzel a kezében.
- Fáj, hogy már nem érdekelsz? - kérdezte gúnyosan Styles, és leszállt a padról.
- Nem. De ne keverd ebbe bele, a barátnőmet! - mondta idegesen közelebb mentve Styleshez.
- Ugyan már. Tudom, hogy még érdekellek. - lépett közelebb Styles gúnyos vigyorral az arcán.
- Sosem érdekeltél. - sziszegte mérgesen Dorina. Annyira elcsodálkoztam a történteken, hogy megálltam, de most nem egy pillanatra, így a következő percben már a földön voltam.
- Kinga, jól vagy? - ijedt meg Dorina, és mellém sietett.
- Sziszi, fáj valamid? - kérdezte Styles is leguggolva mellém.
- Ú basszus. - mondtam (magyarul)és a fejemet dörzsöltem. Felkönyököltem, és bokámat is fájlaltam.
- Ez a ti hibátok, remélem tudjátok. - mutattam mind kettejükre.
- Szóval jól vagy. - mosolyodott el Dorina.
- Ha még egy ilyen lesz miattatok, egyikőtök sem lesz olyan jó mint én. - fenyegettem meg mindkettőjüket, majd bokámat kicsit fájlalva, de felálltam.
- Tudod, hogy vissza adom. - fenyegetőzött Dorina.
- Tőled mindenki fél Dorina. Még jó, hogy téged nem bántalak. - forgattam szemeim mosolyogva. - Viszont őt - mutattam Stylesra - szívesen kinyírnám. - mondtam, mire Dorina megértően bólintott.
- Cica, ne fenyegess. - karolt át Styles, egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Én ezt nem tenném a helyedben. Kinga, vagy is Sziszi, nagyon tud verekedni. - mondta Dorina.
- Te húztál be a saját unoka testvérednek. - nevettem el magam.
- Komoly? - csodálkozott el Styles.
- Megbántotta Kingát. - vont vállat Dorina. - Senki nem bánthatja őt, csak is én. - kacsintott rám Dorina.
- Jajj te. - borzoltam össze haját, mosolyogva.
- Mint ha testvérek lennétek. - mosolygott Styles.
- Óóó hidd, el a testvéreim rosszabbak. - nevettem el magam. - Főleg Dani. Emlékszel, amikor nálunk a hátad mögé osont, és úgy tett két poharat a szemeid elé? - néztem Dorinára és az emléktől elnevettem magam.
- Aztán meg, az arcába nyomtam a sütit, mire ő ropival dobált. - nevetett Dorina.
- Gusztustalan, de vicces. - mosolygott Styles. Felé vettem egy halvány mosolyt, majd Dorinához fordultam.
- Megmondanád otthon mindenkinek, hogy sajnálom, és hogy szeretem őket? Meg hogy hiányoznak. - mosolyogtam keserűen.
- Persze. - bólintott Dorina, majd magához húzott és megölelt.
- Ha most nem engedsz el, elbőgöm magam. - szólaltam meg pár perc múlva, és kicsit eltoltam magamtól.
- Te hülye lány. - nevetett fel halkan Dorina.
- Kinga. Indulnunk kéne haza. - szólalt meg halkan Mike, aki már kitudja mióta állt Styles mellett, és nézett minket.
- Oké. - bólintottam.
- Sziasztok! - köszönt Styles.
- Szia! - köszöntünk el mi is és míg mi Dorinával az öltözőhöz mentünk ő addig a súly emelőkhöz.
Haza érve lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, majd Dorina elkezdte csinálni azt. Kivasalta, ami már csak azért tartott sokáig, mert elég göndör hajam van, de ezt egy kis haj kiegyenesítő spray segítségével megoldottuk.Felvettem a tegnap kiválasztott ruhát, de rájöttünk, hogy ez így nem jó ezért egy másikat vettünk elő. Mellem alatti részig fekete volt, onnantól lefelé krém színű. Kb. térdem fölött tíz-tízen öt centi hosszú volt. Ahol elvált a két szín ott egy fekete masni volt. Cipőnek pedig egy fekete gladiátor magassarkút vettem fel, fülbevaló pedig egy "toll" volt. A (már) egyenes hajamat Dorina úgy állította be, mintha ilyen fél frufrum lenne.
- Tökéletes. - nézett végig rajtam Dorina. Megnéztem magam a nagy tükrömben, és én is megvoltam elégedve magammal.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá. Ő válaszul csak óvatosan megölelt.
- Induljunk. - jött be Anna a szobába. John, Anna és én mentünk. Ők azért mert a főnökeim (vagy olyasmi). A két kisebbik Davis pedig otthon fognak nézni a tévében.

- És most köszönthetjük, a híres modell ügynököt, és zene producer férjét. Anna, és John Davis. Na, és persze elmaradhatatlan vendégünk Sziszi King, Anna új igen tehetséges modellje, és John új felfedezettje. - nézett a kamerába a szőke hajú nő, ezek után felvéve egy száz wattos mosolyt.
- Sziasztok! - köszönt nekünk, mikor beültünk a mellette lévő kanapéba. Köszöntünk mi is, majd jöhetett a "kérdez-felelek". Ez egy élvezet volt...
- Nos, Sziszi, honnan is származol? - kérdezte Lexi (mint kiderült ez a neve).
- Magyar országról. - mosolyogtam rá.
- Wáo, az aztán messze van. Mesélj John, hogyan találtál rá? - nézett Johnra, Lexi.
- A lányomat mentem megnézni, mert ő is fellépet. Mint tudod, ő ott él. Aztán ott volt Sziszi, és csodálatosan énekelt a színpadon. Régen hallottam ilyen hangot, mint az övé. - mondta John.
- Na, és hogy jött ide a modell szakma, Anna? - nézett most Annára, Lexi.
- Eric a ruha tervezőm, és én is úgy gondoltuk, hogy Sziszi jó modell lenne. Ő pedig szívesen bele egyezett. - mosolygott Anna.
- Sziszi. Mennyi igaz abból, hogy Niall Horan az One Direction egyik tagja, a fiúd? - tért át hozzám. - Tényleg jártok? - tette még hozzá.
- Nem, nem járunk. Csupán csak barátok vagyunk. - mosolyogtam rá.
- De randiztatok nem igaz? -
- Igen, ez igaz. - bólintottam.
- Mit gondolsz lesz valami köztetek? - kérdezte pofátlanul, nekem meg majd nem leesett az állam.
- Lexi, mi lenne, ha Sziszi bemutatná, az új dalát? - kérdezte rögtön John. Hát igen. Mindenki tudja, hogy biztosan nem kedvesen válaszoltam volna.
- Ez nagyszerű ötlet John. - mosolygott Lexi. Ezek után feltessékelt a kis színpadra, ami mellettünk volt, én pedig a mikrofon elé álltam. Elindult a még mindig csak gitáron szóló dal, amit nagy csodálkozásomra, dob, és még zongora is felváltott. De ez nem befolyásolt. Ugyan úgy énekeltem tovább.
- Most már értem, miért fedeztek fel téged ennyire Sziszi. - mondta Lexi, mikor abba hagytam, és visszaültem közéjük.
- Köszönöm! - mosolyogtam rá, pedig legszívesebben felpofoztam volna. Nem szimpatikus ez a csaj.
- Nos, köszönjük, hogy itt voltatok, de lejárt a műsor idő. Sok sikert a továbbiakban Sziszi, mint karrier, mint pasi téren. - kacsintott rám Lexi.
- Menjünk mielőtt neki megyek. - suttogtam mosolyogva magam elé nézve Annának, amikor leálltak a felvétellel. Anna halkan felkuncogott reakciómon.
- Még színészetben is jó vagy. - mosolygott rám, miközben megindultunk a kocsi felé.
- Pofátlan egy nő ez, az fix. - mondtam miközben beültem a kocsiba.
- Szerintem is. - értettek egyet, mind a ketten. Megcsörrent a mobilom, amit rögtön fel is vettem.
- Mi az, hogy Niall Horannal randiztál? - oltott le a telefonban Drága iker tesóm.
- Hallom el olvastad a cikket, és megnézted a műsort. - nevettem halkan.
- Mind megnéztünk mind a kettőt. - szólt bele a telefonba Alina.
- Ó. - esett le végül. - Mind alatt kiket értesz? - kérdeztem vissza.
- Dani, Alina, én, és Kristóf is itt van. - mondta Kitti. Alsó ajkamba haraptam, amint meghallottam, hogy Ő is megnézte.
- Kicsim mondtam, hogy erről szökj le. - szólt hátra Anna. Valóban mondta már egy párszor Ericel együtt.
- Bocsi. - tátogtam le neki. - Öhm... Na, és milyen voltam? - kérdeztem zavaromba.
- Mint mindig most is jó. - mondta Kitti.
- Köszi. - mosolyodtam el. - Utálom azt a nőt. Akkora egy pofátlan ribanc. - fújtattam.
- Persze, hogy pofátlan, ha rákérdez a magánéletedre. - mondta kicsit gúnyosan Alina. Közben megérkeztünk haza.
- Oké. - mondtam elhúzva az "é" betűt. - Akar valaki Dorinával beszélni? Haza értünk, és jelenleg készenlétben van a letámadásra, arcából ítélve. Mikeal együtt, és... - mondtam miközben igyekeztünk be a nappaliba. - Styles? - döbbentem le, a kanapén ülő fiú láttán.
- Milyen Styles? - szólalt meg most először Kristóf, és Dani.
- Harry Gyökér Styles. - mondtam még mindig ugyan ott állva.
- Szia Cica! - köszönt Styles széles mosollyal az arcán, és közelebb hajolt, hogy adjon két puszit. Így nyilván a telefonban lévők is hallották, amint köszönt.
- Tudod kit Cicázz barom. - toltam el magamtól.
- Úgy is megfoglak kapni. - mondta szemeimbe nézve.
- Aha, csak szeretnéd. - forgattam szemeim. -  De minek vagy itt? - kérdeztem flegmán.
- Miattad. - mosolygott még mindig.
- Aha. Nem érdekel. A szobámban leszek. - intettem kikerülve Stylest, és felmentem a szobámba.
- Bocsi, itt vagyok. - mondtam a telefonba.
- Aha, azt halljuk. - mondta Kitti. - Mióta vagy te ilyen nagyba az One Directionnel? - folytatta.
- Amióta Louis barátnője Eleanor leöntött kávéval véletlen, plusz egy cégnél vagyunk modellek, meg ez a barom rám mozdult, aztán a partin is találkoztunk, Niallel a randi, Styles barommal egy beszélgetés, amin szintén csak azt bizonyította mekkora egy bunkó. - hadartam miközben elkezdtem átöltözni.
- Na, meg a másik. Mióta vagy te modell? - kérdezte megint csak Kitti.
- Hát, Eric szerint jó modell lennék meg Anna szerint is, meg még Styles is azt mondta. Aztán végül bele egyeztem. - vontam vállat.
- Hát ezt jó tudni. - motyogta Kitti. - És minden 1D-s fiúval találkoztál már? - kérdezte izgatottan.
- Nem. - nevettem el magam. - Csak Niallel, Louissal, és Stylesal. Zaynel, és Liamel még nem. De az tuti már, hogy egy dalt fogok énekelni az One Directionnal, és a Tavaszi kollekciót is én kapom meg a fotózáson. - mosolyodtam el, amikor ezek eszembe jutottak.
- Na, és milyen híresnek lenni? - kérdezte hülyülve Dani.
- Őszintén? Fárasztó. Már most írnak minden hülyeséget rólam az újságban, Mike minden nap elvisz abba az átkozott edző terembe ami még oké is lenne ha Styles nem nyomulna. Aztán meg ott van az, hogy a fotózáson öt kiló sminket raknak rám, plusz Eleanor és én rajtam kívül a többi modell kis rinya gépek, és álnok kígyók. Ami a legzavaróbb, Styles folytonos próbálkozása, ráadásul ma majd nem kitörtem a bokám miatta. - mondtam miközben kiültem az erkélyre.
- Oké. Először is ki az a Mike? - mondta Dani.
- Mike, Dorina testvére, aki kicsit olyan mint Lisa, csak éppen fiúba. Bocs hozzá szoktam, hogy itt mindenki Lisának hívja Dorinát. - hadartam el.
- És Styles alatt Harry Stylesre gondolsz? - kérdezte még Dani.
- Ki másra? Csak neki van akkora egója, ami már szinte fáj. - mondtam, közben leültem egy fotelba.
- És mikor énekelsz a srácokkal? - kérdezte Alina.
- Nem tudom. Majd John elintézi, addig is a fotózásokra fogok járni. Ja, és nem sokára benne leszek a Cosmopolitan-ba. - meséltem el mosolyogva. Kezdett lehűlni a levegő, ezért inkább vissza mentem a szobába, ahol ledőltem az ágyba.
- Egyébként... Harry tényleg olyan helyes élőben is? - kérdezte Kitti, mire én felnevettem.
- Drágám te hol voltál az elmúlt tíz percben? Ez egy öntelt barom, aki nem tudja hol a határ, és rám mozdult. Ennyi bőven elég róla. - nevettem fel kínosan. Ekkor valaki bejött a szobámba. Nem néztem fel csak hallottam.
- Kopogni luxus? - kérdeztem ösztönösen, miközben felültem. - Niall. Szia! - ugrottam a nyakába.
- Azért ne fojts meg. - nevetett halkan.
- Bocsi. - engedtem el rögtön. - Örülök, hogy eljöttél. - mosolyogtam rá, majd eszembe jutottak a többiek.
- Öhm... Skacok majd beszélünk később. Most... nem éppen alkalmas. - mondtam.
- Persze, hisz ott van Niall. - mondta Alina, kicsit felnevetve.
- Nem tehetek róla, hogy érzi mikor kell jönnie. - nevettem én is egy kicsit. -De megyek. Majd hívlak titeket ha lesz időm. Puszi. - köszöntem el és már le is raktam.
- Na milyen volt elsőnek benne lenni a tévében? - kérdezte mosolyogva.
- Nagyon jó. - mosolyogtam rá. - Viszont az a csaj elég pofátlan volt. - húztam el a szám.
- Igen, azt láttam. - mondta ő is elkomorodva.
- Kinga. - nyitott be a szobámba Dorina. - A nap többi részét velem töltöd. - mosolygott rám, és megragadva a karom kihúzott a szobából.
Végül is nagyon jó volt Dorinával. Néha beszólogattunk egymásnak, de egyébként végig nevettünk, és beszélgettünk. Elmentünk a McDonal's-ba és ott voltunk sokáig. Nyolcra estünk haza. Szó szerint. Ugyan is én megbotlottam, elestem Dorina pedig rám. Mindez a bejárati ajtóban. Nem csodálom, hogy mindenki hülyének nézett minket, az otthon lévőek között.
Azt hiszem éjfél volt, mikor elmentünk aludni Dorinával. Ami már csak azért nem volt jó döntés, mert hat óra múlva kelnünk kellett. De ezt Mike megoldotta. Egy pohár hideg vízzel.