52.Fejezet - Miben szeretnél karriert csinálni?

Sziasztok Drágák! Mára már minden napos lett, hogy kirakok egy részt. :) De ennek csak örülni tudok. :) Hát... Nem ez a rész a szívem csücske, de hát ez van. Elárulok egy titkot. :) Ebben a részben megjelenik számos One Direction tag, vagy éppen az 1D hozzá tartozója. :) Remélem így nem lett olyan gagyi, mert én annak érzem.. :/ Azért remélem az 1D rajonggóknak eleget tettem. :D Hozzátenném, nem azért raktam be őket, mert annyira "imádom" a srácokat. Csupán, csak így gondoltam ezt most jónak. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. :) ;) Egy nap megírok egy részt, szóval, holnap estére lehet kint lesz megint a kövi rész :*
Puszii! :* <3

-Zene-

52.Fejezet - Miben szeretnél karriert csinálni?

- Na, jó nekem le kell ülnöm. - mondtam nevetve, ahogy beestünk az ajtón, mikor haza értünk.
- Most mé'r? - kérdezte ő is nevetve, majd a hasunkat fogva már a sok nevetéstől, mentünk a nappaliba. Leültünk, majd vagy öt percig nevettünk.
- Verseny az emeletig? - nézett hirtelen rám. Annyira csodálkoztam, hogy nem is vettem észre, hogy elindult fel. Amint észbe kaptam rohantam is utána. Szedtem a lábam, de a lépcső tetejére érve ő győzött.
- Hah, nyertem. Mi a zálogom? - nézett rám nevetve.
- Mit szeretnél? - kérdeztem lihegve az oldalam fogva. Nem vagyok valami jó kondiban. Mike kihívóan elmosolyodott, majd derekamat megragadva húzott magához. Csodálkozva, és kifulladva néztem szemeibe.
- Mondjuk ezt. - mondta és ajkai rátapadtak az enyéimre. Mellkasánál fogva toltam el magamtól kicsit.
- Ne haragudj. Nem gondolkodtam. - engedett el rögtön, és tarkóját dörzsölte.
- Semmi baj. - mondtam egyik lábamról a másikra állva zavaromba. Mind a ketten zavartan álltunk egymás előtt. Az egész szituáció zavaró volt már, nemhogy még egymás előtt is álltunk.
- Na, jó engem ez zavar. - sóhajtottam fel, felnézve rá. Értetlenül nézett szemeimbe. - Nem tehetnénk úgy, mint ha ez az elmúlt két perc nem történt volna meg? - haraptam bele alsó ajkamba.
- Az jó lenne. - mosolyodott el halványan. Örömömben felsóhajtottam, és én is elmosolyodtam.
- Szóval mi a zálogom? - nézett rám kihívóan megint.
- Hm, nem is tudom. Mondjuk a társaságom. - nevettem halkan.
- Nem elég jó ajánlat. - rázta a fejét tettetett szomorúsággal. - Mi lenne, ha a nem kézzel fogható dolgot kérnék, hanem rendelnénk pizzát, és filmet néznénk? - kérdezte, amire én rögtön rá bólintottam.

Csörög a mobilom. Az új szobámba alszom, hajnali háromnegyed öt van, és engem ilyenkor hívnak. Kitapogattam a sötétben, hogy hol a telefonom, és fejemet még mindig a párnán hagyva, lehunyt szemekkel vettem fel.
- Haló? - szóltam bele kómásan.
- Miért vagy te ilyen jóba Ákossal? - kérdezte rögtön... Dorina. Hát persze, ki más.
- Hogy kivel? - kérdeztem kómásan. Két lehetőség van. Vagy az, hogy tippem nincs kiről beszél, vagy az, hogy a korai órákban még nem fog az agyam.
- Ajj, hát Mikeal. - mondta és hallottam amint dobbant egyet. - Ákos a második neve. - mondta el.
- Hogy nektek miért jó egymást a második neveteken szólítani... - motyogtam álmosan, miközben felemeltem a fejem, és álmosan bele túrtam arcomba lógó hajamba.
- Basszus Dorina, hajnali öt óra van. Muszáj ilyeneket kérdezned, ilyenkor? - nyűgösködtem.
- Tényleg. El is felejtettem az idő eltolódást. - mondta - Sajnálom. - mondta már nyugodtabban.
- Semmi gond. Most már mindegy, fent vagyok. De honnan veszed, hogy jóba vagyunk? - keltem ki az ágyból. Vagy is csak felültem rajta.
- Láttam Facebookon a képet amit kitettél. - mesélte el. Ja, tényleg el is felejtettem. Este amikor filmet néztünk, kitettem az a képet amit még aznap délután csináltunk, azt amikor behajol a képbe. Azzal a felirattal hozzá, hogy; New City, New Life, New Friend. És megjelöltem benne Mikeot.
- Ja, hogy az. - esett le végül. - Megmutatta a várost nagyjából, közben csináltunk mindenféle képeket, egy büfés csajt majd nem megfojtottunk annyira röhögött Mike hülyeségén, aztán vissza jöttünk a lakásba, filmet néztünk, pizzáztunk, majd olyan hajnali egy környékén bevágódtunk aludni. - hadartam közben felálltam, és kimentem az erkélyre. A hűvös levegő frissen csapott meg, és láttam amint elkezd felkelni a nap.
- És nekem csak most esett le, hogy összesen négy órát aludtam. Pedig ma énekelnem kell John-nak. - szontyolodtam el. Nyújtózkodtam egyet, és rájöttem, hogy azért egy rövid nadrágban és toppban hideg van.
- Bocsi. De visszatérve Ákosra. Miért bírjátok egymást ennyire? - kérdezte gyanúsan.
- Ti, miért nem bírjátok egymást? Hisz egyrészt jó fej, másrészt pedig testvérek vagytok. - mondtam értetlenül nézve magam elé.
- Mindegy. Inkább hagylak aludni. - mondta, miközben én leültem a törökülésbe a teraszon lévő fonott székre, amin puha fehér párna volt.
- Most már fent vagyok, és a teraszon ülök, szóval mesélj. - dőltem hátra.
- A teraszon ülsz? - mondta, megrökönyödötten.
- Itt nincs mínusz fok. És most kel fel a nap. - mosolyodtam el a látványon.
- Várj adom Kittit. - mondta, én pedig a szám szélét kezdtem rágni.
- Oké. - mondtam halkan.
- Szia. - szólt bele rekedt hangon Kitti.
- Szia. - köszöntem szinte suttogva.
- Milyen New York? - kérdezte egy kis éllel a hangjában.
- Sajnálom, hogy nem köszöntem el. - mondtam lesütött szemekkel.
- Nem kell sajnálnod. De egyet ígérj meg. - mondta elkomolyodva.
- Mit? - rágtam alsó ajkam.
- Hogy egyszer elmehetek hozzád. - mondta, és hangján hallatszott, hogy mosolyog. Megkönnyebbülten nevettem el magam.
- Persze. - néztem magam elé, mosolyogva.
Még órákig beszéltünk a lányokkal. Jó volt, hogy ekkora távolság miatt sem szakadt meg a kapcsolatom Dorinával, és Kitti sem haragszik rám.
- De, figyelj. - mondta Kitti egyszer csak.
- Mond. - mosolyogtam, és már a sokkal magasabban lévő naptól takartam a szemem. Nem volt olyan meleg, ezért is nemrég kihoztam egy pokrócot, és betakaróztam.
- Mi az, hogy KittiCat? - kérdezte a végén elnevetve magát. Ennek hatására én is megint nevettem
- Vagy is magyarul KittiMacska. - mondta Dorina, én pedig tovább nevettem.
- Na, jó, ezt Kitti te tudod miért írtam. - fojtottam el a nevetésem.
- Hát persze. - nevetett ő is. - Majd elmesélem. - mondta halkabban Kitti Dorinának. Mosolyogva néztem a napot, miközben kezemben a kihangosított telefont tartottam.
- Kinga. - szólt egyszer csak Anna az ajtóból. Oda néztem és intettem neki.
- Ez anyám volt? - szólalt meg Dorina.
- Igen. - mosolyogtam Annára.
- Jó reggelt Lisa. - mondta Anna, közelebb jőve hozzám, és rám villantott egy kedves mosolyt.
- Mióta vagy te Lisa? - kérdezte Kitti Dorinát.
- Amióta megszülettem. - mondta Dorina, és el tudom képzelni, hogy most megforgatta a szemeit.
- Miért nem jöttél haza, kislányom? - kérdezte Anna.
- Ezt, majd később megbeszéljük. - sziszegte Dorina idegesen.
- Oké. - mondta Anna. - Csak szólni akartam, hogy Mike keresett az előbb. Nem akart ő bejönni, nehogy felébresszen. - mondta kicsit halkabban, ezt nekem címezve.
- Mindjárt megyek. - mondtam neki, mire Anna kedvesen megsimította a karom, és elment.
- Milyen Mike? - kérdezte rögtön Kitti.
- Dorina testvére, Mike. - mondtam megint elmosolyodva. Ezek szerint Dorina nem mesélt róla, még.
- Hé Kinguci. - kiáltotta Mike, mellém huppanva a másik székre.
- Köszönöm, hogy megsüketítettél, és neked is jó reggelt. - néztem rá, "elismerően" bólintva.
- Kivel trécselsz? Csak nem a hős szerelmes Nándiddal? - kérdezte mosolyogva.
- Mint ha kértelek volna, hogy ne említsd ami akkor történt. - mondta szúrós pillantással megajándékozva. Ugyan is én tegnap elmeséltem neki, azt amikor elköszöntünk egymástól Nándival.
- Mint ha én is kértelek volna, hogy felejtsük el amit csináltam tegnap, de este csak szóba hoztad. - mondta és ő nem dühösen, csak szomorúan nézett rám. De igaza volt, mert este tényleg szóba hoztam a történteket.
- Mi az, hogy te kérted? Én mondtam, hogy tegyünk úgy, mintha meg se történt volna, mert baromi kellemetlen helyzet volt az egész. - mondtam dühösen.
- Nem tehetek róla. - mondta kicsit dühösen már ő is.
- Nem tehetsz róla? - röhögtem fel kínosan. - Az ember nem csókol meg valakit, csak úgy véletlen. - nyomtam meg az utolsó szót. - Ráadásul, akit alig ismersz. - mondtam már a fejemet fogva. Már nyitotta a száját, de helyette a még mindig vonalban lévő Dorina szólalt meg.
- Zavar valakit, hogy még itt vagyunk? - szólalt meg.
- Basszus. - haraptam alsó ajkamba.
- Gratulálok ezt megcsináltad. - mondta Mike gúnyosan mosolyogva rám.
- Én? Édes, Drága Mike. Te kezdted az egészet! - böktem mellkason.
- Még mindig itt vagyunk. - mondta Dorina sóhajtva.
- Akkor miért nem teszed le? - kérdezte flegmán Mike, de szemét lenem vette rólam.
- Mert kíváncsi vagyok, hogy mit szerencsétlenkedtek. - mondta Dorina gúnyosan.
- Pff. - pufogott Mike, majd vett egy mély levegőt. - Ne haragudj, hogy szóba hoztam. Nem kellett volna. - nézett rám őszinte sajnálattal, szemeiben.
- Bocsi, hogy én is... Szóval ez az egész. - mondtam szemeibe nézve. Mike halványan elmosolyodott, és magához ölelt.
- Ha most smároltok, leteszem. - mondta Dorina, mire én felnevettem.
- Persze Lisa. Már le is feküdtünk. Gratulálok, hogy ennyit nézel ki belőlünk. - mondta Mike miután elengedett, és elismerően bólintott.
- Na, inkább én teszem le, mielőtt elkezdenétek veszekedni. - szóltam közben. - Majd még hívlak titeket. És Dorina ha lehet máskor ne hajnali ötkor hívj. - mosolyodtam el a végén.
- Oké. - nevetett fel Dorina, majd megszakadt a vonal.
- Mi a terv mára? - kérdeztem mosolyogva.
- Először is kajálunk, mert éhen veszek. Anyu pedig palacsintát csinált. - mondta mosolyogva Mike.
- Oké, de elsőnek, hadd öltözzek fel. - nevettem el magam.
- Siess. - mondta majd ő maga is kisietett a szobából. Mosolyogva mentem vissza. Rendbe raktam magam, ami annyit takar, hogy egy szürke leggings-t vettem fel, fölé pedig egy itthoni Mickey egeres pulcsit, ami fekete és Pink színű volt. Hajamat egy laza kontyba kötöttem.
- Na, végre. - sóhajtott fel Mike, ahogy kiléptem az ajtón.
- Hé, alig tíz perc volt csak. - néztem rá bosszúsan, de aztán mosolyogva kiöltöttem rá a nyelvem.
- Na menjünk már, mert kajás vagyok. - indult meg a lépcsőn.
- Vigyázz nehogy rád ugorjak. - mondtam, és közben már rá ugrottam a hátára.
- Te jó élet. Te közveszélyes vagy. - nevette el magát, amikor visszarendezte egyensúlyát, és térd hajlatomhoz nyúlt, hogy ott fogjon nehogy lecsússzak.
A konyháig így mentünk, és hát nem csodálom, hogy mindkét szülő furcsán nézett minket.
- Közveszélyes. - mutatott rám Mike, szüleire nézve.
- Nem is igaz. - forgattam szemeim, mosolyogva. Anna, és John csak elmosolyodtak rajtunk, majd Anna adta is az íncsiklandozó reggelit. Én egy nutellás, és egy pudingos palacsintát ettem.
- Na, most eljössz velem, az edző terembe, ahova én is járok. Ledolgozzuk ezt a palacsintát, meg a tegnapiakat. - mondta Mike.
- Nem az erősségem a sport. - húztam el a szám.
- Akkor majd az lesz. - mosolygott Mike. - Keress valami edző ruhát, tedd egy táskádba, és miután átöltöztél mehetünk is. - vázolta a tervet, én pedig bólintottam, és megindultam a szobám felé. Átöltöztem egy fekete csőfarmerba, és egy szürke V nyakú pólóba, Converse cipővel, és hajamat szorosan gumiztam össze. Az Adidas táskámba raktam egy fekete sport cipőt, egy ugyanolyan színű testhezálló nadrág, és egy szintén testhez álló, mell alatti részig érő rózsaszín topp, amit még régen vettem direkt az ilyen (ritka) alkalmakra.
- Ne már. Valami dögösebb ruhát vegyél fel. - húzta el a száját Mike, amikor kiléptem a szobámból. Megragadta a karom, és visszahúzott a szobába.
- Na, ez már dögösebb összeállítás. - vett ki a szekrényből egy csőfarmert, egy sötétkék ujjatlan felsőt, amit pluszba még hálós anyag borított. Hozzá még egy farmer dzseki, és egy igen dögös fekete magassarkú.
- Ezt vedd fel. - adta a kezembe a ruhákat, plusz a cipőt. Szememet forgatva mentem a fürdőbe, és ott átvettem. Igaza volt ez sokkal jobb volt.
- Na milyen? - álltam meg az ajtóban, annak neki támaszkodva amolyan "szexis" beállással.
- Sokkal jobb. - mosolyodott el Mike. - Na induljunk. - mondta, megragadva a karom.
- Hallod ha kitöröm a bokám a te hibád lesz. - mondtam, amikor már a lépcsőn is húzott.
- Nem lesz bajod. - mondta, és továbbra is fogta a karom. Kint a garázshoz mentünk, ott pedig a három(!) autó közül egy fekete, nagyobb kocsihoz mentünk. Fogalmam sincs milyen fajta, nem értek a kocsikhoz.
- Neked van jogsid? - csodálkoztam el, amikor már beültünk.
- Ja. - vigyorgott, miközben beindította a kocsit. Tíz perc néma út volt, mire oda értünk.
- Kérünk neked is bérletet, utána meg átöltözhetsz. - mondta miközben igyekeztünk be az épületbe. Jobban szemügyre véve, ez egy elég drága hely.
- Mike, ez nem túl drága? - sandítottam a fiúra.
- Nem. - vont vállat. - Illetve de. - röhögte el magát. - De jobb mint ha valami béna helyre mennénk. - vont vállat. - Ide olyanok járnak, akik vagy pénzesek, vagy híresek. És én pénzes vagyok, te pedig híres leszel. - mosolygott rám.
- Hát te hülye vagy. - nevettem el magam. Mike kért nekem is bérletet, és kifizetett egy igen csak borsós árat, majd elküldött öltözni, azzal a címszóval, hogy; "Remélem dögös a sport ruhád". Hát szerintem az. Az öltözőben átöltöztem, és szerencsére nem volt bent senki sem. Mikor vissza mentem Mike végig mért (nagyon is) utána pedig elmentünk a futó padokhoz. Összesen húsz percet kellene lefutni.
- Elmegyek a súlyemelőkhöz. Ha lehet addig ne vessz el. - mondta és már ott is hagyott. Nem foglalkozva vele, futottam tovább. Kivételesen jól esett a sport. Főleg, hogy rájöttem imádok futni. Már majdnem lefutottam a húsz percet, amikor valaki fellépet mellém a másik futópadra, ahol Mike volt nemrégiben.
- Nem tudtam, hogy modellek is járnak ide. - mondta rekedtes hangon az idegen. Unottan néztem oldalra, és szembe találtam magam Harry Stylesal. Nem, nem ájultam el, vagy estem sokkba. Kitti, és Szeli sikítva a nyakába ugranának, de engem nem izgat túlzottan.
- Nem vagyok modell. - mondtam unottan, és nem néztem rá, csak magam elé, figyelve a megfelelő légzésre. Egyébként, kicsit fura volt angolul válaszolni, de majd csak hozzá szokom.
- Pedig lehetnél az. - mondta kaján vigyorral az arcán. Nem reagáltam rá, pedig tudom, hogy azt várta.
- Harry Styles vagyok. És te ki vagy gyönyörűm? - kérdezte pár pillanat múlva, mézes-mázas hangon.
- Tudom ki vagy, és nem vagyok a gyönyörűd. - mondtam rá sem nézve.
- Kinga, hoztam vizet. - állt meg mellettem Mike, majd észre vette, hogy nem vagyok egyedül.
- Mike. Haver. Hát te itt? - lepődött meg Styles, majd leszállt a futópadról, és kezet fogott Mikeal. Leszálltam én is mert lefutottam a húsz percet.
- Köszi. - vettem el Miketól a felém tartott ásvány vizet.
- Ki a barátnőd? - kérdezte Styles, Mikeot.
- Nem a barátnőm. - vont vállat Mike. - Harry ő Kinga, Kinga ő Harry. - mutatott be minket.
- Nem véletlen nem mutatkoztam be neki. - mondtam magyarul, jelezve, hogy csak Mikenak szóltam, miközben gúnyosan nevettem fel halkan.
- Jó arc, ne izélj már. - borzolta össze a hajam Mike. És persze, hogy angolul mondta. Idegesen rendeztem össze a hajam.
- Kösz. - motyogtam, és inkább én is átváltottam angolra.
- Na, és mi járatban erre egy ilyen szépségnek? - lépett mellém Styles egy vigyorral az arcán.
- Ez egy edző terem gyökér. Mit gondolsz miért vagyok itt? - néztem rá lesajnálóan. És külön dícséret az angol tudásomra...
- Moderáld magad. - szólt rám Mike.
- Nem fogok bájologni. - néztem Mikera.
- Nem is kell. Csak moderáld magad. - vont vállat, és bele ivott a saját vizébe.
- Pfuu, rendben. - forgattam szemeim.
- Testvérek vagytok? - mutatott Styles először rám, majd Mikera.
- Nem. - válaszoltuk egyszerre Mikeal.
- Na, és miben foglalkozik a gyönyörűség? - kérdezte Styles, először Mikera nézve majd rám.
- Apám új felfedezettje. - mondta Mike.
- Szóval énekel. - bólogatott Styles.
- És táncolok. - tettem hozzá, már nyugodtabb hangon.
- Mutathatnál valamit. - nézett rám mosolyogva Styles. De, nem szimpatikus ez a gyerek...!
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Na, légyszi. - tett felém egy lépést Styles, és én ugyan így tettem csak éppen hátra.
- Nem. - mondtam határozottan.
- A kedvemért sem? - jött még közelebb, de nem tudtam hátrébb menni, mert mögöttem a futópad volt.
- Azért meg végképp nem. - röhögtem fel gúnyosan.
- Akkor majd máskor. - mosolyodott el Styles.
- Vagy nem. - mondtam félvállról.
- Pedig lehet énekelhetnél a One Direction-nel ha kedvesebb lennél. - mosolygott gúnyosan. Styles háta mögött Mike kalimpált, hogy magyarul legyek kedvesebb.
- Nem tudsz megvesztegetni. - mondta most én közelebb lépve. Styles meglepődött határozottságomon.
- Mike. Megtennéd, hogy haza viszel? Énekelnem kell még apádnak, és Dorina is idegbajt kap ha nem hívom vissza. - kerültem ki Stylest.
- Persze. De holnap több ideig itt leszünk. Ha táncolsz is majd, akkor jó kondiban kell lenned. - mondta Mike, mire én bólintottam. Visszamentem az öltözőbe, és átöltöztem. Épp a telefonomat nyomkodtam, mikor neki ütköztem valaminek. Pontosabban valakinek. Felnéztem arcába, és miután felismertem tettem egy lépést hátrébb.
- Később ráérsz? - nézett rám mosolyogva.
- Nem. -vágtam rá rögtön.
- Holnap? -
- Nem. -
- Holnapután? -
- Nem. - fontam össze karomat. - Nem érek rá, neked soha. - mondtam egyre jobban dühbe jőve.
- Azt majd meglátjuk. - mosolygott sokat tudóan. - Mellesleg... Dögös vagy. - mondta, végig mérve, majd elment.
- Barom. - sziszegtem idegesen.
- Mehetünk? - jött mellém Mike. Rámosolyogtam, és bólintottam.

- Rendben, ez a dal tökéletes lesz, hogy elénekeld. - bólogatott elismerően John, miután délután meghallgatta az éneklésem. - Ügyesen megírtad. - mosolygott rám.
- Köszönöm! - viszonoztam mosolyát.
- És ha lenne művészneve? - kérdezte Mike, aki végig hallgatta az éneklésem.
- Minek? -
- Mint például? - Johnnal egyszerre kérdeztünk, csak éppen mást.
- Sziszi King. Benne van a Szegiti, és a Kinga is. - vont vállat Mike.
- Ha Kinga is benne van, akkor szerintem jó ötlet. - nézett rám a végén John.
- Felőlem. - vontam vállat.
- Este partyra megyünk. - jött be a kezében telefonjával Anna.
- Hova? - kérdezte Mike.
- Amolyan hírességek partyja. - mosolygott Anna.
- Sziszinek kell rá ruha. - mondta Mike.
- Sziszi? - nézett értetlenül fiára, Anna.
- Átkereszteltek Sziszi King-nek. - mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott és bólintott.
- Akkor bejön velem a céghez, és ott majd Eric keres neki egy szép ruhát. - mondta, és már kézen is ragadott, majd elkezdett kivezetni. Már csak akkor eszméltem fel, amikor a kocsiban ültünk.
- Hova megyünk, pontosan? - néztem rá kíváncsian.
- A cégemhez. Tudod, én modelügynök vagyok. - mosolygott rám, én pedig próbáltam nem leesett állal bólintani.
- Meg is érkeztünk. - szólalt meg úgy negyed óra múlva. Egy nagy épület parkolójában álltunk meg, ahol még több hiper-szuper kocsik sorakoztak.
Annával kiszálltunk a kocsiból, és bementünk az épületbe. Egy csomó model rohangált ide oda, fotózások, a lányok vihogásai, és páran még oda is jöttek Annához, köszönteni őt.
- Gyere. Eric a divattervezőm biztosan itt lesz. - intett fejével, hogy kövessem.
- Anna Édes. Hát te itt? - mondta egy férfi amikor beléptünk az ajtón. Elég magas, szálkás testű, szőke hajú szinte már fehér, orrhegyén pedig a szemüvege csücsült. Spenót zöld nadrágot viselt, Piros inggel, és egy mintás zakó, plusz két mintás sál lógott nyakán.
- Eric. - mosolyodott el Anna, miután adtak egymásnak két puszit. - A segítségedet szeretném kérni. - tette hozzá, és maga mellé húzott.
- Ő ki? Csak nem egy újabb modelünk? - csillantak meg Eric szemei.
- Nem. Ő a férjem új felfedezettje. - mosolygott Anna.
- Kár. Pedig a model szakmában is sikeres lenne. - mért végig Eric.
- Én is így látom. - nézett most már Anna is. - Szóval. - tért vissza Erichez. - Az esti Partyra kéne neki egy ruha. - mondta Anna.
- Milyenre gondoltál Édes? - kérdezte Eric, mosolyra húzva ajkait.
- Valami elegáns, de még is dögös. Legyen meg az, hogy ne felejtsék el ha meglátják, de ne legyen az a kihívó. - vázolta Anna az elképzelését.
- Óóó akkor már tudom is melyik kell neki. - mosolyodott el még jobban Eric. - Kövess Aranyom. - intett nekem, én pedig utána mentem. Eric körül nézett a védőfóliával védett ruhák között, majd kihúzott egyet.
- Ez a te méreted lesz. - mosolygott rám, majd betessékelt az öltöző részbe.
A ruha valóban az én méretem volt, és gyönyörű is. Fekete volt, tért fölött úgy tízen öt centivel feljebb ért. Derekamnál gyöngyös dísz volt, és két mellem közötti részen is. Alja tüll anyagú volt. Egy krémszínű tízen-valahány centi magassarkút kaptam. Mikor kimentem benne, (csodálom, hogy tökéletesen tudtam menni benne) jobb kezem csípőmön volt, és mikor eléjük értem megpördültem.
- Csodálatos. - mondta Eric bal kezével állát dörzsölve. Mosolyogva figyeltem őket. - Már mint, hogy úgy jöttél ki mint egy haladó modell. A kezdők ilyen cipőkben összevissza esedeznek, de te mint egy haladó modell. - ámuldozott Eric. - Édesem, biztosan nem szeretnél modell lenni? - nézett rám biztatóan.
- Az elfogadható válasz, hogy még átgondolom? - rágtam alsó ajkamat.
- Persze. - mosolygott rám. - De erről szokj le. Nem illik. - mondta ajkam rágcsálására utalva. Gyorsan észbe kaptam, és elmosolyodtam.
- Na, de milyen a ruha? - kérdezte Anna.
- Eszméletlenül fantasztikus. - mosolyogtam, végig simítva rajta.
- Akkor ez megfelel estére. - bólintott Anna.
- Tökéletes. - mondtam halkan, és folyamatosan csak vigyorogtam.
Annának még elkellet intézni pár dolgot bent a cégnél, ezért miután beraktuk a kocsiba a ruhát, ő az irodájába sietett, nekem pedig azt mondta, hogy nyugodtan nézzek körül. A büfénél hagyott, ami a harmadik emeleten volt, így kértem ott egy kávét. Az asztaloknál beképzelt modellek üldögéltek. Voltak vegyesen fiúk, és lányok is. Volt egy szabad asztal ezért leültem oda, amíg megittam a kávét. Elkezdtem sétálgatni az épületben, és sikerült néhány fotózást is elcsípnem amiket megnéztem. Persze, azért nem hagyott figyelmen kívül, hogy a lányok nem néztek valami jó szemmel, a fiúk pedig túlságosan is megnéztek. Éppen egy fotózásról mentem, amikor egy lány nekem jött és rám öntötte véletlen a kávéját.
- Jesszusom, ne haragudj, nem figyeltem! - szabadkozott a lány. - Az öltözőmben van egy felső, azt oda tudom adni. - mondta, és láttam arcán, hogy fél a reakciómtól.
- Semmi gond. - mosolyogtam rá. - Viszont azt a felsőt elfogadnám. - mondtam, mire ő megkönnyebbülten felkuncogott
- Egyébként Eleanor vagyok. - mondta miközben megindultunk. Itt jön az kérdőbe, hogy én most mit mondjak? Azt, hogy Kinga, vagy Sziszi?
- Igazából nem tudom mit kéne mondanom, ugyan is, azért jöttem New Yorkba, hogy kiadják egy zeném, és még csak ma lett eldöntve, hogy lesz, valami művésznevem. Szóval nekem ez az egész idegen. - mosolyogtam rá kínosan. - De egyébként Kinga vagyok. Vagy Sziszi. Amelyik jobb. - vontam vállat. Eleanor aranyosan felnevetett.
- Melyik a művész neved? - kérdezte miközben elővett a zsebéből egy kulcsot, és azzal kinyitotta az öltözője ajtaját.
- A Sziszi. - mondtam, mire ő bólintott.
- Azt könnyebb kiejtenem, ha nem gond nekem Sziszi leszel. - mosolygott rám, mire én szintén mosolyogva bólintottam.
- Honnan jöttél? - kérdezte, miközben az egyik szekrényben kutakodott.
- Magyarországról. - mondtam, mire ő ledöbbenve nézett fel rám.
- Az elég messze van. - nézett rám csodálkozva, én pedig csak bólintottam. - És miben is szeretnél karriert csinálni? - kérdezte miközben a kezembe adott egy fehér toppot, és egy farmer dzsekit.
- Éneklés, táncolás, de Eric most mondta, hogy modell is lehetnék. Szóval lehet, mind három már ha az lehetséges. - mondtam miközben bementem az öltözőbe, amit Eleanor mutatott.
- Persze, hogy lehetséges. - mondta, miközben én öltöztem. A ruha pont jó volt rám.
- A modellkedésben még nem vagyok biztos. - mondtam miközben kimentem a kis öltözőből.
- Pedig jó lennél. - mért végig Eleanor. Most, hogy jobban megnéztem ismerősnek tűnt. Barna göndör haja, és ugyan olyan színű szeme, és ismerős arca volt. Majd leesett.
- Te nem Louis Tomlinson barátnője vagy? - csodálkoztam el.
- De. - mosolyodott el halványan. - De ugye, most nem támadsz le? - kérdezte félve.
- Mivel? - kérdeztem csodálkozva miközben mellé ültem a bőr kanapéra.
- Hát, hogy szakítanunk kellene, vagy hogy találkozhass a srácokkal. - mondta félve.
- Dehogy. - ráztam a fejem mosolyogva. - Nem ismerlek titeket ezért nem ítélkezem, hogy szakítsatok vagy sem, meg ez amúgy is a ti dolgotok. - vontam vállat. - A fiúkért pedig nem rajongok annyira, hogy ne hagyjak ki egy találkozót velük. - mosolyogtam rá.
- Köszönöm! - sóhajtott fel megkönnyebbülve. - De... hogy érted, hogy nem rajongsz annyira a srácokért? -
- Hidegen hagy a zenéjük. - vontam vállat.
- Te vagy az első akitől ezt hallom. És őszintén szólva jó érzés ezt hallani. Legalább biztosan tudom, hogy nem azért vagy kedves velem, mert rosszat akarsz, vagy találkozni velük. - nevetett fel kínosan. Én is halkan felnevettem, majd ajtó nyílásra lettünk figyelmes. Anna volt az.
- Sziszi mennünk kéne. - mosolygott rám kedvesen.
- Oké. - mondtam, majd adtam két puszit Eleanornak. - Remélem még találkozunk. - mosolyogtam rá.
- Én is! - mondta kedvesen mosolyogva. - Szia Anna! - intette oda Annának.
- Szia El! - mondta Anna majd becsukta utánam az ajtót.
Annának elmeséltem az Eleanorral való találkozásom, miközben megindultunk haza. Most az egész utat végig beszéltük.
Anna az estére megcsinálta gyönyörűre a füstös sminkem, és most is elcsodálkoztam, hogy én milyen amatőren csináltam az övéhez, és Kittiéhez képest. Még volt fél órám. Kész volt a hajam, sminkem, és a ruhám is rajtam volt. Ekkor megcsörrent a telefonom.
- Szia Kinga! - köszönt kedvesen a már régen hallott hang. Ösztönösen elmosolyodtam rajta.
- Szia Nándi! -