50.Fejezet - A fiú, aki szeretett

Sziasztok Drágák! Ez már a harmadik nap, hogy folyamatosan rakom ki a részeket. Már két heti adagot raktam ki, és őszintén csodálkozom, hogy még mindig van ihletem. Igaz ezt a mostanit sikerült kicsit "összedobottra" írni, de mentségemre legyen, hogy folyton közbeszóltak itthon.. Szóval, mivel beteg vagyok (igen, sikerült megint ilyen ügyesnek lenne...) még holnap itthon leszek, így hát holnapra lehet várni -talán- a kövi részt. Utána már megint suli, kemény három napot, és szünet. :) A szünetnek nagyon örülök! -Gondolom ti is- Én azért örülök, mert ha ilyen tempóval haladok, hogy minden nap rakok ki egy újabb részt, akkor talán már január elején végzek ezzel a történettel. De kétlem, hogy hagynának majd ennyit itt ülni a Laptop előtt szóval, nem hiszem.
Na, de jöjjön a lényeg, vagy is a kövi rész. :)
Szivárvány: Tettem a végébe egy olyan kis részt is aminek örülni fogsz! ;) :)

Puszii!! <3

-Zene-

50.Fejezet - A fiú, aki szeretett

Forgolódva aludtam. Nem tudtam eldönteni, hogy menjek vagy sem. Végül is azt hiszem döntöttem.
- Megjöttem. - kiáltotta Kitti mikor berontott hozzám. Ráugrott az ágyamra, és tovább ugrándozott.
- Jesszus Kitti, muszáj így felébresztened? - dobtam hozzá egy kis párnát.
- Amíg tehetem, megteszem. - dobta vissza a párnát.
- Hát akkor elég sokáig fogsz kínozni még. - röhögtem el magam kínosan.
- Ezt, hogy érted. - állt le az ugrálással, és csodálkozva nézett rám.
- Úgy, hogy nem megyek. - vontam vállat. Kitti vidáman felsikított, és a nyakamba ugrott. Ez oké, de az már nem, hogy ő éppen állt, én pedig feküdtem. Szóval "enyhén szólva" fájt mindenem.
- Kitti. - nyögtem fájdalmasan. - Ezt meg ne próbáld tenni még egyszer! - mondtam halkan, de Kitti értette a hangsúlyomból, hogy tényleg ne tegye meg többször.
- Oké, bocsi. - nevette el magát, és lekászálódott rólam.

A nap többi részében Kitti végig a nyakamban volt. Néha, szó szerint...
Egész nap meséket néztünk, és ettünk. Délután már Alina, Dani, és Martin csatlakozott hozzánk. Mellesleg Martintól karácsonyra kaptam egy gyönyörű nyakláncot. Én a kedvenc parfümét vettem neki. Nem ismerem annyira, de felismertem a parfümöt, és tudtam, hogy melyiket használja.

**************************

A napok teltek. Összesen három nap telt el. Vagyis ez a mai a negyedik. Reggel tíz óra és még mindig az ágyamban fekszem. Csak fekszem itt, és gondolkodom. Majd megcsörren a mobilom.
- Igen, tessék? - szóltam bele, az ismeretlen szám láttán.
- Szigeti Kinga? - hallottam meg az ismerős hangot.
- Igen. Ki beszél? - ültem már fel az ágyon. Elkezdtem felállni, mert ideje lenne már felkelni.
- Dorina apja, John. - mondta én pedig szó szerint leestem az ágyról, meglepettségemben.
- Öhm... Igen. - álltam fel gyorsan - Miért hívott? - kíváncsiskodtam.
- Ma délután utazom vissza. Csak megszerettem volna kérdezni, hogy biztosan nem jön velem? - kérdezte, én pedig ezen elgondolkodtam. Nem, határozottan nem!
- Meg gondoltam magam. Megyek. - mondtam ki hirtelen. Nem tudom mi ütött belém! De egyszerűen sehogy se állt rá a szám, arra, hogy; Nem.
- Rendben. Délután kettő órakor indulok Budapestre, ha gondolod elmehetek a házatok elé, és ott felveszlek. - mondta, de ez nem volt jó ötlet.
- Öhm... Ha nem gond akkor inkább a Centerben várnám. - mondtam halkabban, mint eddig. Lesütöttem szemeim, amint eszembe jutott valami.
- Úgy még jobb is. - mondta és hallottam hangján, hogy mosolyog.
- És... még megkérhetném arra, hogy a lányának, és Kristófnak ne szóljon? - kérdeztem halkan. Leültem az ágyamra, és szégyenemben lehajtottam a fejem.
- Kinga. Tudja valaki, hogy eljössz? - kérdezte bizalmasabb hangon.
- Nem... de egy barátomnak elmondom. Másnak nem szeretném. - mondtam és hangom egyre csak halkult.
- A te döntésed. Én tartom a szám. - ígérte meg - Kettőkor a bejáratnál találkozunk. Szervusz Kinga. - mondta
- Viszlát. - tettem le. Ahogy letettem Kitti rontott be hozzám.
- Jó reggelt. - mosolygott vidáman.
- Jó reggelt. - erőltettem magamra egy mosoly félét.
- Pontosan egy óra múlva elmegyek Doriánnal ebédelni a családjához. Te pedig segítesz ruhát választani. - mosolygott, és kihúzott a szobából, át az övébe. Őszinte mosollyal az arcomon néztem Kitti bepörgését. Már egy ideje próbálgatott, de őszintén szólva mindegyik ruha jól állt neki.
- Ez tökéletes. Gyönyörű vagy benne. - mosolyogtam rá, amikor tényleg egy gyönyörű ruhában állt meg előttem. Az egész fehér volt, és végig csipkés. Csónak nyakú, és félujjú. Csodálatosan állt Kittinek.
- Köszönöm. - ölelt meg Kitti, majd a fürdőbe rohant megcsinálni a sminkjét, és haját.
Keservesen mosolyogva indultam meg a földszintre, ahol hallottam Alina, Dani, és Nessza hangját.
- Jó reggelt. - köszöntem nekik, mosolyogva.
- Hali. - intettek mind. Dani éppen sütit evett, Nessza nevetett rajta, hogy tiszta tejszínhab barátja szája, Alina pedig indulni készült valahova.
- Valami baj van? - jött oda hozzám Alina.
- Nincs semmi. - ráztam a fejem mosolyogva. - Hova készülsz? - tereltem a témát.
- Tomihoz. - mosolyodott el. - De indulok is, mert elkésem. Puszi. - ölelt magához. Viszonoztam ölelését, sőt, talán kicsit túlságosan is magamhoz öleltem. Mikor elengedtem, még egyszer végig néztem rajta, majd hagytam, hogy menjen.
- Mi is megyünk. Venni kell ennek a haspóknak valami sütit. - mosolygott Nessza.
- Jó szórakozást. - mosolyogtam még mindig, és megöleltem Nesszt. Danit is megöleltem, ő ráadásképp még egy puszit nyomott a homlokomra, majd elmentek. Ebben a pillanatban Kitti sietett le a lépcsőn. Nagyon ideges, de vidám is volt egyben. Egyszóval; izgult.
- Sok sikert. - kacsintottam rá, és őt is magamhoz öleltem.
- Köszi. - adott egy puszit, és ő is elment.
Pár perc múlva, mikor elállítottam a könnyezésem, elkezdtem csinálni egy kakaót.
- Kicsim. Elugrom a nagyiékhoz, átvinni nekik az ajándékaikat.- mondta anyu amint épp a lépcsőn jött le, egy nagyobb szatyorral a kezében.
- Oké. Puszilom a nagyiékat. - mondtam, és megöleltem anyut is.
- Szeretlek anyu! - motyogtam miközben öleltem.
- Én is téged kicsim! - puszilta meg a fejem tetejét. Kicsit csodálkozott kirohanásomon.
Anyu is elment. Egyedül voltam a házban. Teljesen egyedül. Fent a szobámban elővettem hét lapot, és egy tollat, majd leültem az író asztalomhoz. Ha már nem volt erőm elbúcsúzni tőlük személyesen, akkor írok nekik levelet...
Először Anyunak írtam meg.

"Anyu
Végül úgy döntöttem elmegyek New Yorkba. Amikor reggel elmentél a nagyiékhoz eltudtam volna mondani, de... nem volt bátorságom. Ne haragudj! Szeretném, hogy tudd, hogy szeretlek, és rettenetesen sajnálom, hogy ezeket nem személyesen mondom!
Puszi Kinga." Majd Kittiét.

"Kitti
Édes Drága testvérkém. Remélem sikerült megkedveltetned magad Dorián nevelő családjával. Amilyen elragadó tudsz lenni, biztosan sikerült. Sajnálom, hogy nem lehetek most itt, hogy elmeséld!
Gyönyörű voltál abban a ruhában, és mindig sikerül annak lenned. Ne változz meg! Mindig maradj ez az életvidám, kis bolond ikertestvérem. Vigyázz magadra, Doriánt puszilom. Szeretlek KittiCat!
Kinga."

"Dani
Te bolond. Remélem sikerült Nesszával valami különleges, és finom sütit találnotok. Egyél helyettem is végig, és zaklasd Kittit is, ahogy engem. Szeretem a bolond fejedet. Nem igazán tudok mit írni. Tudod mennyire szeretlek, és a közös bolondozós emlékeinket nem tudom szavakba önteni.
Kinga"

"Alina
Annyira sajnálom, hogy nem búcsúztam el! Csak annyit tudok mondani, hogy szeretlek, és már most hiányoztok! Sok sikert az egyetemhez, na meg Tomihoz. Remélem azért még felhívsz. A repülő út miatt nem hiszem, hogy elérhető leszek, de utána biztosan. Szeretlek nővérkém!
Kinga"

"Nessza
Ez alatt a pár hónap alatt, hihetetlen, hogy mit érzek, amikor arra gondolok, hogy nem látlak már. Szinte már testvérem ként szeretlek. Vigyázz az én bolond bátyámra, és Kristófra is, hogy ne csináljon hülyeséget! Sajnálom, hogy így búcsúzom! Szeretlek Nesszus, és remélem beszélünk még, ha már nem haragszol annyira.
Kinga"

"Szeli
Drága barátnőm. Te még nem hallottál róla, mert lebetegedtél, amikor felléptünk. Pedig hihetetlen volt. Én énekeltem is, és Dorina apja aki egy zenei producer megkérdezte, hogy elmennék e vele New Yorkba, hogy felvehessünk pár lemezt, meg ami ilyenkor szokás. Először nemet mondtam. Ma reggel viszont felhívott, hogy biztosan így gondolom-e. Végül igent mondtam. Sajnálom, hogy nem búcsúzhattunk e, és, hogy kihagytalak ebből az egészből! Nagyon fogsz hiányozni! Kámilnak üzenem, hogy ha találok, kint egy meleg fiút feltétlen szólni fogok az érdekeiben.
Kinga"

" Dorina
Azt hiszem te fogsz kinyírni a legjobban. Nem tudom apukád mondta-e, hogy elmegyek, mert nekem megígérte, hogy nem mondja se neked, se Kristófnak. Ne, értsd félre, csak ezt szerettem volna egyedül megtenni. Pár hónap alatt kialakult kettőnk között egy furcsa kapcsolat. Az a se nem barát se nem ellenség típus. Ennek ellenére, azt hiszem legjobb barátnőim közé sorolhatlak. Köszönök neked mindent, és hiányozni fogsz! Ha meggondolnád magad, és haza költöznél New Yrokba, engem megtalálsz -és remélhetőleg nem nyírsz ki-.
Kinga"A legutolsó levél pedig... A legutolsó Kristófnak. Ez volt a legfájdalmasabb megírni.

" Kristóf
Nem miattad mentem el, ezért ne aggódj! Valóban még szerelmes vagyok beléd, de nem miattad tettem meg. Igen, szerelmes vagyok beléd, de nem tudnánk megpróbálni újra, még ha itt is maradtam volna. Sajnálom! A szobámban, az íróasztalon megtalálod a karácsonyi ajándékodat, amit még akkor készíttettem amikor még együtt voltunk. Ha nem akarod megtartani, csak hagyd ott a szobában.
Szeretlek.
Kinga"

A levelek megírása összesen fél órába telt. Vagy is most van dél környéke. Még van két órám. Elővettem az ágyam alól a nagy gurulós bőröndöm, és bele pakoltam minden ruhám. Tényleg, minden, de mindent. A sminkes cuccaim illetve ékszereim, -ami Kittinek köszönhetően nem volt kevés- egy Adidas táskába sűrítettem, meg a cipőimet is abba raktam. Negyed óra alatt megoldottam mindent. Közben elkezdtem írni egy SMS-t Nándinak.
"Sürgősen találkoznunk kell. A Center előtt várlak negyed óra múlva! Kinga"
Írtam, de közben már elkezdtem felvenni azt a ruhát, amit előkészítettem. Egy szürke kötött fél ujjas póló, hozzá csőfarmer, és egy barna magassarkú. Ezek után elindultam a Centerbe, összesen egy gurulós bőrönddel, egy dugig megpakolt Adidas táskával, és egy kézi táskával, amiben a fontosabb dolgaimat tárolom.
Pár perc alatt oda értem a centerhez ahol Nándi már várt.
- Szia. - köszöntem neki, halványan mosolyogva.
- Hova mész? - kérdezte rögtön, ahogyan meglátta a bőröndöt.
- New Yorkba. - mondtam halkan.
- Nem azt mondtad, hogy nem mész el? - kérdezte csalódottan.
- Meggondoltam magam, és mégis elmegyek. - sütöttem le szemeim.
- Menjünk be. - mondta halkan, és hangjából azt tudtam kivenni, hogy haragszik, de szomorú is egyben. Elvette a bőröndöm, hogy ő vigye, én pedig lehajtott fejjel mentem utána. Bent a szokásos helyünkre ültünk a pizzázóban, de előtte vettünk kávét magunknak.
- Szóval elmész. - mondta mikor leültünk. Kávémba meredve, bólintottam. - Pontosan mikor mész? - kérdezte
- Még van egy órám. - mondtam halkan.
-Kitti, hogy hogy nem kísért el? - kérdezte mikor leesett neki, hogy a többiek valóban nincsenek itt.
- Nem mondtam senkinek sem, hogy elmegyek. Csak neked. - mondtam nagyon halkan. Felnéztem Nándira, aki csodálkozva nézett rám. Pár másodperc múlva bólintott egyet. Át ült mellém, és átölelt. Szorosan öleltem vissza, és szívtam be illatát.
- Nagyon fogsz hiányozni! - motyogtam vállába.
- Te is nekem! - mondta rekedtes hangon. Pár percig csak ölelkeztünk. Próbáltam úgy betelni vele, hogy ez az emlék mindig velem maradjon.
- Kinga. - tolt el magától egy kicsit.
- Mond. - néztem rá könnyes szemekkel. Fájt, hogy lehet többé nem látom. Nándi ekkor kisimított arcomból egy hajtincsem, majd keze megállapodott arcomon. Csodálkozva, és kíváncsian vártam a folytatást. Lassan közeledett felém.
- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan.
- Meg akarlak csókolni. - mondta ő is halkan, és megint elkezdett közeledni felém.
- Miért? - tettem fel a következő kérdést.
- Mert szeretlek. - suttogta, és ajkai már súrolták az enyéimet. A következő pillanatban már engem csókolt. Nem utasítottam vissza. Jobban hozzá bújtam és úgy csókoltam.  Jó érzés volt. Nem olyan, mint Kristóffal. Sokkal... érzékibb, és gyengédebb, és... Szerelmesebb. Kezeimmel hajába túrtam, és úgy húzódtam még közelebb, már ha az létezik. Térdem remegett, a mellkasom bizserget, a szívem pedig majd ki ugrott a helyéről.
- Ezt nem lenne szabad. - toltam el magamtól, mikor összeszedtem magam.
- Miért nem? - nézett rám csalódottan.
- Mert te a legjobb barátom vagy. Nem szabad, hogy több legyen. Főleg nem most, hogy elmegyek. - mondtam és éreztem, amint már nem csak egy hanem több könnyem folyik arcomon. Szóval ez lett volna az álmom vége.
- Csak tudnom kell valamit. - mondta összekulcsolt kezeinkkel babrálva. - Szeretsz? - nézett fel rám. Lélegzetem elakadt, amint meghallottam kérdését. Nem akartam rá válaszolni. Nem tudtam.
- Én... N-nem t-tudom. - dadogtam zavaromba. Nándi bólintott egyet csalódottan, majd elfordította fejét. Én elengedtem kezét, és két tenyerem közé fogtam az arcát. Magam felé fordítottam, majd lágyan megcsókoltam. Tudom, hogy nem vagyok belé szerelmes, és különös volt ez a furcsa érzés miközben csókoltam, de nem bírtam így látni.
- Nem kell a sajnálatod miatt megcsókolnod. - távolodott el tőlem gyengéden lefejtve kezeim arcáról.
- Ez nem sajnálat. - mondtam neki, mire ő lesajnálóan rám nézett.
- Ismerlek már Kinga. - mondta szemeimbe nézve.
- Ez nem sajnálat. - ismételtem meg. - Furcsa érzés fog el, amikor megcsókollak, de igazából tetszik. Olyan, mint amikor a könyvekben olvasom, hogy ha szerelmesek lesznek. De... - mondtam, de ő közbe szólt.
- De te nem vagy belém szerelmes. - mondta meg gyötörten.
- Nándi, én... - kezdtem, de elakadtam. - Sajnálom! - mondtam lehajtott fejjel.
- Én sajnálom! Nem akartam elmondani, de az, hogy elmész megváltoztat mindent. - mondta, fel emelve arcom államnál fogva. Hozzá bújtam, és úgy öleltem. Nem tudom már, hogy mennyi ideig lehetek vele együtt, ezért inkább kiélvezem.

- Kinga tíz perc múlva kettő óra lesz. - mondta Nándi alig halhatóan. Vagy is húsz percig csak öleltük egymást.
- Mennem kéne. - engedtem el, és törölgettem meg kicsit a szemem.
- Hol találkoztok? - kérdezte, én pedig felálltam, majd felvettem a kabátom.
- A Center előtt. - mondtam. Nándi lekísért, és megvárta, amíg megjön John.
- Sziasztok! - köszönt John.
- Jó napot! - köszöntünk egyszerre Nándival. Beraktuk a cuccokat a csomagtartóba (megjegyzem, hogy nem értek a kocsikhoz, de ez gyönyörű volt) és John vissza szált az autóba, megvárva, hogy még elbúcsúzzunk. Nándi szoros ölelésbe fogott, majd úgy egy perc múlva elengedett.
- Vigyázz magadra! - mosolygott rám halványan. Könnyes szemekkel, és szintén halvány mosollyal az arcomon bólogattam. Kinyitottam a kocsi ajtaját, hogy beszálljak, de vissza fordultam. Nándihoz rohantam, aki úgy három méterre volt tőlem. A rohanástól kicsik neki ütköztem mellkasának, de nem ez foglalta le őt. Ugyan is hosszasan megcsókoltam. Levegő és idő hiányában eltávolodtunk egymástól. Nándi meglepettségét próbálta azzal álcázni, hogy mosolygott.
- Mindig szeretni foglak! - suttogta fülembe, mikor még utoljára megöleltem. Jobban szorítottam ölelésünkön.
- Mindig emlékezni fogok erre. - adtam egy puszit a szájára. Lassan sétáltam a kocsihoz, és még egyszer utoljára visszanéztem Nándira.
A fiúra, aki szeretett annyira, hogy megelégedjen annyival, hogy csak barátok vagyunk.