49.Fejezet - Nem akarom, hogy miattam menj el.

Sziasztok Drágák! Szombat óta mindig írogattam egy kicsit, és hát sikerült írnom egy új részt a következő hétvégéig. Gondoltam nem kínozlak benneteket, és inkább hozom hamarabb. ;) Elég nagy az ihletem most, aminek rendkívül örülök.
Szeretném néhány ember figyelmét felhívni! A történetemben szereplő személyek, NEM léteznek, és még csak a személyiségüket sem másoltam/mintáztam senkiről sem! Lehet, hogy hasonlít néhány szereplő egyes ismerősükre/ismerősömre, de nem mintázom őket! Mint, ahogyan Kinga gondolatai nem az enyémek! Ő egy teljesen más személyiség, mint én vagyok. Ha akik eddig nem tudták, vagy nem értették meg, Köszönöm, hogy elolvasták, és fel is fogták.. Akiket nem érint, kérlek ne vegyétek magatokra a hangnemet!Szivárvány: Remélem nem okoztam csalódást. ;) Ígérem a kövi részben több szaftos kis részlet lesz! :D ;) <3
Amiket pedig beteszek zenéket, ajánlom, hogy olvasás közben hallgassátok. :) Legtöbbször egy fejezethez, mindig ugyan azt a zenét hallgatom, úgy ezerszer, szóval mindig a zenéhez igazítom a hangulatot. :D

Puszii Drágák! <3

-Zene-

49.Fejezet - Nem akarom, hogy miattam menj el.

- Ezt te írtad? - csodálkozott Kitti, amikor befejeztük.
- Igen. Holnap a fellépésen ezt szeretném énekelni, de szerinted... szóval szerinted jó lesz, vagy nagyon borzalmas? - kérdeztem alsó ajkamat harapdálva. Nekem tetszik a dal, de nem vagyok biztos benne, hogy jó. Ha pedig nem jó, akkor holnap úgy kell kiállnom egy csomó ember elé, hogy egy béna számot énekelek.
- Ez... Ez nagyon jó Kinga! - ámuldozott Kitti a szövegét olvasgatva. - De téged nézve viszont, sajnálom, hogy ekkora átérzéssel énekelted. - szomorodott el. - Mi történt veletek? - tette le a lapot, és jobb kezével megfogta a kezem.
- Nem szeretnék róla beszélni. Vagy legalább is nem ma. Karácsony van. Legyünk vidámak, és kezdjünk el sütni, főzni, na és persze a karácsonyfát is valakinek fel kéne díszíteni. - bolondultam be a végén. Mosolyogva kirángattam Kittit a szobából, és letuszkoltam a konyhába.
- Lányok. Jó, hogy jöttök. - nézett ránk mosolyogva anyu, aki már a konyhában volt.
- Hozom Danit és Alinát is. - mosolyogtam és felszaladtam az emeletre. Először Danihoz rontottam be.
- Ne már. Karácsony van és te itt punnyadsz? - tettem csípőre a kezem, és az ágyon elterülő testvéremet néztem.
- Mit kéne csinálnom? - kérdezte egyik szemöldökét felvonva.
- Nézz meg engem. - mutattam végig magamon - Most vagyok túl egy szakításon, és itt álok előtted mosolyogva. Szóval te is húzz le, és díszítsük fel azt a fát. - mosolyogtam még jobban. Dani elsőre csodálkozva nézett engem, majd végül le ment. Megfordultam, hogy bemenjek Alinához is, de ő már mögöttem botorkált a lépcső felé.
- Megyek már, megyek már. - tette fel kezét, és kómásan nézett maga elé.
- Csak azt ne mond, hogy eddig aludtál. - nevettem fel.
- Nem. Úgy fél órája keltem fel. - ásított egyet, és végül elmosolyodott. Tehát, nem délben kelt, ha nem fél tizenkettőkor. Tényleg, nagy a különbség...
Lent, anyu befogott minket, lányokat sütni, főzni, míg Daninak bekellet hoznia a karácsonyfát.
Délután három óra volt, amikor anyu elküldött minket, karácsonyfát díszíteni.
Hát... Végül a fánk inkább úgy nézett ki, mint ha egy díszes zacskó kihányta volna. Így aztán újra kezdtük. Másodjára egy elég igényes kis fát hoztunk össze.
- Na, most ügyesek vagyunk, vagy ügyesek vagyunk? - állt Kitti csípőre tett kezekkel a fa előtt.
- Mi mindig azok vagyunk. - mondta Dani elterülve a kanapén.
- Na a kis egoisták. - nevetett Alina, majd én is csatlakoztam a nevetéshez. Kacagásunkat a csengő váltotta fel.
- Nyitom. - kiáltotta el magát Kitti. Kíváncsian néztük mindannyian, hogy ki lehet az. Az ajtón pedig Bálint, Anita, kezében pedig a kis Anikó lépett be. Nem is tudtam, hogy itt karácsonyoznak.
Köszöntöttük őket, majd míg Kitti és én, Anikót babusgattuk, addig a többiek beszélgettek. Egyszer, amikor nem figyeltünk, Anikó majd nem felborította a fát.
                                                                             ***
- Ajándék bontás! - kiáltotta el magát Kitti, miután megvacsoráztunk. És igen, anyu sütijeiből alig maradt pár szeletnél több. Körül ültük a karácsony fát, és úgy néztünk végig a dobozokon.
Anitától, és Bálinttól egy ruha összeállítást kaptam a holnapi fellépésre. Nagyon szép volt. Piros ruha volt, hozzá, egy fekete magassarkú, és egy táska volt hozzá még.
Alinától, azt a táskát kaptam meg, amit már oly régóta szerettem volna.
Danitól egy karkötőt kaptam, amin több kis medál volt, és mindegy karácsonyos volt. Pont az ő és az én stílusom keveréke.
Anyutól rajzfelszerelést kaptam. Festékek, ecsetek, különböző színű illetve árnyalatú ceruzák. Az egész csodálatos volt!
Kittitől pedig egy fotóalbumot kaptam. Most csak gyorsan lapozgattam végig, és majd este fogom jobban szemügyre venni. De az egész gyönyörű volt.
- Nekünk lassan menni kéne. Anikó kezd fáradt lenni. - mondta Anita, az ölében majd nem elszunnyadó csöppséggel. Miután Anitáék elmentek, mi a maradék süteménnyel beültünk a kanapéra, és karácsonyi meséket néztünk.
Olyan éjfél környéke volt, amikor a többiek már aludtak. Eszembe jutott a fotó album, és elvettem magam mellől, hogy átnézzem. Tele volt olyan képekkel, amiken Kittivel vagyunk, meg még rengetek olyan, amiken a többi testvéreinkkel. Majd jöttek a sulis képek, a barátokkal. Az egyik kedvencem, ami tavaly készült. Aznap egész nap filmeket néztünk, mert már év vége fele volt.
                                                                         # # #
- Kitti te komolyan a padokon fekszel? - nézett Dóri csodálkozva Kittire. Kitti valóban kettő padot összetolt, és azokon feküdt.
- Most miért? Kényelmetlen volt ülve. - vont vállat Kitti, és elfeküdt a padokon.
- Menj arrébb! Felülök mögéd. - mondta Szeli. Kitti felült, így Szeli feltudott ülni mögé. Neki dőlt a falnak, és felhúzta térdeit, így Kitti neki tudott dőlni.
- Én is jövök. - mondtam mosolyogva, és én is felültem. Kitti térdeinek dőltem, és úgy nyomkodtam tovább a telefonom.
- Csíz! - kiáltotta el magát Nándi, mi pedig hülye fejeket vágva fordultunk oda. Így lett egy vicces képünk.
Nándi mellém ült egy másik padra, és úgy csináltuk a további képeket. Egyszer csak átölelt, és a számra nyomott egy puszit így készült el a következő képünk. Csodálkozva nevettem, és az arcom paradicsom piros lett. Persze, tudom, hogy csak a kép kedvéért tette. Nándi, már csak ilyen bolond.
                                                                        # # #
Még vissza gondolva is elpirultam ezen. Persze a következő kép, pont ez volt. Mosolyogva néztem, majd eszembe jutott valami.

Ekkor megcsörrent a mobilom. Gyorsan felvettem.
- Hogy, hogy fellépsz? - "köszönt" bele.
- Hát, az lesz, hogy el énekelem az egyik karácsonyi zenét, majd Selena Gomez új számát, utána pedig az egyik zenét, amit én írtam. - mondtam halkan, hogy ne ébresszem fel a testvéreimet. A konyhába mentem, hogy igyak egy kakaót, és hogy tényleg ne keltsek fel senkit.
- Írtál egy saját dalt? - mondta és hangján hallani lehetett a csodálkozást.
- Igen. De majd holnap meghallgatod. - mosolyodtam el.
- Oké. És ez hánykor is lesz pontosan? - kérdezte.
- Délután kettőkor. - mondtam, közben kivettem a tejet a hűtőből.
- Oké. - mondta. Rengeteget beszéltünk. Azt hiszem a telefonszámlát kicsit megnöveltük... Amikor újra ránéztem az órára, már hajnali kettő volt.
- Látod mennyi az idő? - kérdeztem, és őszintén szólva kicsit csodálkoztam, hogy ennyit beszéltünk.
- Wáó. Kicsit sokat beszéltünk. - nevetett fel halkan.
- Ja, de én mindjárt el alszom. És holnap nem szeretnék karikás szemekkel állni a színpadon. - mosolyogtam el a végére.
- Akkor jó éjt. Holnap találkozunk. - búcsúzott el.
- Jó éjt. - mondtam halkan, és letettem. Mosolyogva mentem vissza a nappaliba. Összeszedtem az ajándékaimat, és felmentem a szobámba, hogy aludjak.
                                                                   
* - Mit csinálsz? - kérdeztem halkan. 
- Meg akarlak csókolni. - mondta ő is halkan, és megint elkezdett közeledni felém. 
- Miért? - tettem fel a következő kérdést. 
- Mert szeretlek. - suttogta, és ajkai már súrolták az enyéimet. A következő pillanatban már engem csókolt. Nem utasítottam vissza. Jobban hozzá bújtam és úgy csókoltam. 
- Ezt nem lenne szabad. - toltam el magamtól, mikor összeszedtem magam. 
- Miért nem? - nézett rám csalódottan. 
- Mert te a legjobb barátom vagy. Nem szabad, hogy több legyen. Főleg nem most, hogy... - *

Lassan nyitottam ki a szemem. Megint egy ilyen álom. Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lett volna a vége.
Lassan kikászálódtam az ágyamból, és rendbe raktam magam. Megint elég későn keltem. Fél tizenkettő van, és egy óra múlva menni kell a próbára. Csak reménykedem benne, hogy Kitti már fent van.
- Jó reggelt. - köszönt kómásan, mikor benyitott a szobámba az említett személy.
- Látom te is most keltél. - mosolyogtam rá.
- Aha. - bólogatott, és megindult a fürdő felé.
Háromnegyed óra kellett mire elkészültünk. A ruhám színéhez passzoló vörös rúzst tettem fel magamra, és sminknek pedig csak egy halvány füstös sminket. Nem volt kedvem erős sminkhez, ezért tettem fel halványat. Ékszert nem vettem fel, csak fülbevalót raktam be, ami egy kicsike kerek volt, és piros színű. Na, és természetesen a karkötőt amit Danitól kaptam.
- Majd megyünk mi is. Megnézünk titeket. - mosolygott rám Alina amikor lementünk Kittivel.
- Oké. - mondtuk egyszerre Kittivel. Nessza jött értünk kocsival, mert nem tudtuk, hogy hova is kell menni pontosan.
Egy próba terembe mentünk be, ami tipikus balettos terem volt.
- Lányok. Jó, hogy itt vagytok. Kinga, milyen zenét írtál? - sietett felénk Anita. Előkerestem a táskámból, a lapot, és odaadtam. Persze a figyelmemet nem kerülte el, hogy Kristóf folyton engem nézett.
- Ez fantasztikus. - nézett rám döbbenten Anita, miután elolvasta. - Kitti majd gitározik melletted, te pedig énekeled. - mondta, mi pedig Kittivel bólintottunk. Kittinek kerestek egy gyönyörű ruhát, meg Kristóf odaadta neki a gitárját, és így már minden rendben volt. Úgy lesz, hogy én középen állok, mellettem pedig Kitti ül egy széken, és úgy gitározik.
- Akkor próbáljuk el. - mondta Anita összecsapva két tenyerét.
Először az Add tovább-at énekeltem, és mögöttem táncolt egy másik csoport. Másodiknak Selena Gomez zenéjét, amit nagyon élveztem. Átéreztem a zenét és úgy énekeltem. Mögöttem, már a mi csoportunk táncolt. Majd jött a saját dalom. Kitti leült mellettem lévő székre, és elkezdte a számomra már jól ismert dallamot.
A közepénél tartottam, amikor az egyik leg együtt érzőbb mondathoz értem.
"We had a spark between us, but not anymore. Leave if you do not go. Allow to cool."
Ekkor találkozott a tekintetem Kristóféval. Rögtön elkaptam, és inkább énekeltem tovább.
- Nagyon ügyesek vagytok! - ölelt minket meg Anita.
- Köszi. - mosolyogtunk rá Kittivel. Bár ő igazából mosolygott, én nekem csak műmosoly volt.
A többi csoport táncát is végig néztem, egy széken ülve, és ásványvizet iszogattam. Dorina sóhajtva ült le mellém.
- Miért vagy depis? - kérdezte komoran.
- Mert szakítottam Vele. Na, és te? - mondtam egyhangúan, és nem néztem rá továbbra is magam elé bambultam.
- Semmi különös. Csupán egy akaratos apa. - mondta, és már ő is maga elé bambult.
- Meg vagyunk áldva a férfiakkal. - mondtam, és szemem sarkából láttam, hogy Dorina halványan elmosolyodott.
A további fél órában, nem szóltunk egymáshoz. Nem tudtunk mit, és nem is volt kedvünk.
Nagy volt a sürgés forgás körülöttünk, meg mindenki izgult, de mi csak csöndbe ültünk, és nem csináltunk semmit.
Végül elérkezett a fellépés pillanata. Minden zökkenő mentes volt. Majd jöttem én. Egyre jobban izgultam, ahogyan láttam, hogy mekkora a tömeg. Csak egy embert kerestem, aki most megtudna nyugtatni. Mikor megláttam oda siettem hozzá, és magamhoz öleltem.
- Mi történt? - nézett rám aggódóan mikor elengedtem.
- Nagyon izgulok. - mondtam egyik lábamról a másikra álldogálva. Bár ez magassarkúban kicsit nehéz volt.
- Ügyes leszel, mint mindig. - mosolygott rám, és adott egy puszit az arcomra. Viszonoztam a mosolyát, majd elmentem onnan, mert már Anita hívott. Felmentem a színpadra, és a mikrofon elé álltam. Idegesen néztem a tömegre, viszont rögtön megnyugodtam, mikor megláttam Nándit, aki az előbb biztatott. Elmosolyodtam, majd mikor elindult a zene, énekeltem.
    Az utolsó dal után nagy tapsot kaptunk, majd lementünk a színpadról Kittivel.
Nándi odajött hozzám, és megölelt.
- Mondtam, hogy ügyes leszel. - suttogta a fülembe, én pedig jobban magamhoz vontam.
A fellépés után Kitti elment a többiekkel, hogy rendeljenek a pizzázóba kaját. Minden csapat elment, csak a miénk maradt itt, na és persze Dorina, és Kristóf.
- Kinga. Beszélhetnénk? - jött oda hozzám Nándi. Bólintottam, majd kicsit arrébb mentünk. - Csak azt szeretném, hogy tudd... Szóval tudnod kell róla, hogy én... Az, hogy... - habogott össze vissza, és kissé elpirult.
- Kinga. Gyere ide, azonnal! - mondta a pár méterrel arrébb álló Dorina. Eléggé feszült volt, de azt hiszem egy kicsit vidám is.
- Egy perc. - néztem Nándira bocsánat kérően. - Mi az? - siettem oda Dorinához.
- Emlékszel, hogy tegnap, mikor elmentem, akkor valaki hívott? - kérdezte, én pedig bólintottam. - Az apám volt. Itt van, és szeretné, hogy vissza menjek New Yorkba. - húzta el a száját. - Viszont ő egy zenei producer. És meghallgatott téged. Szeretné ha New Yorkba mennél, és... és hát, hogy híressé tehessen. - mondta. A ledöbbenéstől nem tudtam mit mondani. Minden féle kavargott az agyamban. Nem tudok egyet se le írni mert minden olyan kusza volt.
- Oké, azt hiszem sokkot kapott. - nézett Dorina unottan a mellette álló férfira, aki időközben oda jött hozzánk.
- Mennem kell. Ha magához tért mond meg neki, hogy egy hetet kap, hogy eldöntse jön vagy sem. - mondta majd megfordult és elment.
- Ha egy percen belül nem szólalsz meg, felpofozlak. - mondta Dorina, én pedig rögtön magamhoz tértem.
- Kösz, de nem kell. - mondtam szemeimet forgatva.
- Elmész New Yorkba? - kérdezte halkan.
- Nem tudom. Át kell gondolnom. - mondtam lesütött szemekkel, ő pedig bólintott egyet.
- Most pedig. Eljössz velem egy jó nagyot kajálni. - mosolyodott el.
- De még Nándival beszélnem kell. - emlékeztettem.
- Majd beszéltek később. Gyere. - mondta és elkezdett maga után húzni. Elindultunk, de Nándinál megálltunk.
- Ő szakított a pasijával, és van egy nehéz döntése. Nekem itt van az akaratos apám, és elakar vinni New Yorkba. Szóval nem beszéltek most, ha nem Kinga velem jön, és csinálunk egy csajos estét. - jelentette ki Dorina Nándinak, mire a fiú csak meglepődve bólintott. Ezek után Dorina megint elkezdett húzni maga után. A többiekhez mentünk akik már ettek. Dorina, Kitti és én közém ült.
- Mit akart apád? - kérdezte Kristóf Dorinát, aki vele szembe ült.
- Kingát, és engem New Yorkba vinni. Engem azért, hogy a közelébe tartson - forgatta a szemeit Dorina - Kingát pedig, hogy híressé tegye. - mondta a végén vállát megvonva. Kristóf erre csak csodálkozva nézett rá, majd rám.
- Hogy mi? - kérdezte csodálkozva Kitti.
- Hozok kaját. - jelentettem ki gyorsan, és az eladóhoz siettem. Sóhajtva ráztam meg a fejem.
Még is mit kéne tennem? Két lehetőségem van. Elmegyek, és itt hagyom a családom a barátaim, mindent és mindenkit. Viszont akkor új életet kezdhetek, és ki tudja talán még találok egy jobb fiút mint Kristóf. Na, és azt se felejtsük el, hogy híres lehetek. Bár ez csábít a legkevésbé. A másik lehetőség; el szalasztom talán életem legjobb lehetőségét, itt maradok, és tovább szenvedem Kristóf miatt. De a családom és barátaim mellett leszek. Azt hiszem ezek az indokok mellett egyértelmű, hogy melyiket kéne választanom, vagyis az előbbit. De ez nem így működik.
- Mit adhatok? - kérdezte kedvesen mosolyogva rám az eladó srác.
- Egy kávét. - viszonoztam mosolyát. Pár másodperc múlva már oda is adta a gőzölgő műanyag poharat, benne a fekete löttyel. Kifizettem, majd lassan sétáltam vissza az asztalunkhoz.
- Szóval ismétlem: Hogy mi? - mondta idegbajosan Kitti, amikor halló távólságon belül voltam már.
- Megvárnád amíg leülök? Köszönöm. - mondta cinikusan és helyet foglaltam Dorina mellett.
- Válaszolnál a kérdésemre? Köszönöm. - utánzott Kitti, mire én csak a szemeimet forgattam. - Elmész New Yorkba? - biggyesztette le ajkait.
- Nem tudom. Azt hiszem igen. - mondtam megvonva a vállam. Na, mert ez egy olyan dolog ahol csak úgy vonogathatom a vállam...
- Komolyan? - kérdezte már Kristóf is. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom, hogy az asztalnál mindenki csodálkozva nézett rám.
- Igen. Természetesen még megbeszélem anyuval, de ha enged akkor megyek. - mondtam rá nézve. - Jobb lesz ez így. - mondtam halkan, és bár a kávémat néztem, de a szavaimat Kristófnak címeztem. Láttam amint feszülten fészkelődik, szóval tudta, hogy neki szántam a szavaimat.
- Nem akarom, hogy miattam menj el. - mondta olyan halkan, hogy csak én halljam, és közben előrébb hajolt, az asztalon.
- Nem miattad megyek el. - hajoltam én is közelebb - Így döntöttem, és kész. - dőltem vissza, miközben összefontam karjaim.
- Na és te Dorina? - nézett Dorinára, Kristóf. - Te is elmész? - kérdezte, és bár erősnek mutatta magát, láttam rajta, hogy reménykedik benne, hogy Dorina azért marad.
- Nem hiszem. - rázta fejét a mellettem ülő lány. Bocsánat kérően nézett rám, azt hiszem az egyik legjobb barátnőm. Keserűen elmosolyodtam, miközben legördült arcomon egy könnycsepp. Magamhoz húztam Dorinát, és átöleltem.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen. - mondta, mire én sírás közben felnevettem, és bólogatva engedtem el.
- Remélem tisztában vagy vele, hogy én sem hagylak nyugodni. - mondtam mire ő is elnevette magát, és úgy bólogatott.
- Apám azt mondta, hogy egy hét múlva mentek. - mondta én pedig csak bólintottam. Nem tudtam rá mit mondani.
- Beszélned kéne Nándival. - mondta halkan Kitti.
- Tudom. - mondtam én is halkan. - De ezt a napot még veletek akarom tölteni. - mosolyogtam rájuk. - De ne búcsúztassatok még nagyon. Hiszen anyu még nem egyezett bele. És nekem is át kell jobban gondolnom dolgokat. - mosolyogtam rájuk biztatóan.
                                                                                ***
- Na, jó én azt hiszem megyek. - álltam fel az asztaltól.
- Ilyen hamar? - nézett rám Kristóf.
- Ilyen hamar? Fél hat van Kristóf. - nevettem fel kínosan.
- Menjünk haza, mert elalszom. - ásítozott Kitti, majd hirtelen kipattantak a szemei, és elfutott. Mind értetlenül néztünk bolond ikertesóm felé.
- Ott van Dorián. - legyintett Dorina, amikor meglátta, hogy Kitti miért futott el. Hátrébb dőltem és láttam, hogy valóban ott volt.
- Na, most már tényleg menjünk. - álltam fel, mihelyst Kitti Doriánnal kézen fogva jöttek.
- Elkísérlek titeket. - állt fel Kristóf is.
- Mi? - kérdeztük egyszerre Dorinával.
- Elkísérlek. - vont vállat Kristóf. - Amúgy is beszélni szeretnék veled. - mondta, miközben megindult. - Na, jössz? - fordult vissza felém, mikor látta, hogy még mindig Dorina mellett állok csodálkozva.
- Öhm... Persze. - indultam meg. Dorina még el tátogta, hogy majd hívjam fel, mire én csak bólintottam.

- Miről szerettél volna beszélni? - tettem zsebre a kezeim. Nem rég indultunk el, és egy kicsit lemaradtunk Kittiéktől.
- Miért mész el New Yorkba? - kérdezte rögtön és szemeimbe nézett.
- Először is; Ismétlem, nem biztos, hogy megyek. És amúgy meg azért, mert nem minden nap adódik egy ilyen alkalom, na meg mindig is szerettem volna New Yorkba élni. - hadartam el - És azt hiszem jobb is lesz ha egy ideig ott leszek. - mondtam halkabban és lesütöttem szemeim.
- Nem szeretném, hogy miattam menj el. - mondta ő is halkan.
- Nem miattad megyek. Az csak egy plusz indok lenne. De tudnod kéne már, hogy nem igazán érdekelnek mások. Ha elmegyek az csak is magam miatt teszem. - mosolyogtam rá halványan. Ő is elmosolyodott majd megint elkomorult.
- Azt sem akarom, hogy ilyen legyen a kapcsolatunk. Már mint, hogy ilyen... idegen. Ha már elmész akkor váljunk el úgy, mint két barát. - nézett rám kissé félve.
- Semmi akadálya. - erőltettem magamra egy mosolyt. Az az igazság, hogy sehogy se tetszett ez az "exem a barátom" kapcsolat. Ezek után nem szóltunk egymáshoz csak mentünk tovább.
- Valaki van itthon? - kiáltotta el magát Kitti, ahogy beléptünk a házba.
- Muszáj volt tönkre tenni a hallásom, nemde? - néztem rá rosszallóan.
- Igen. - mosolygott rám.
- Miért üvöltesz? - jött le a lépcsőn Alina. Mögötte rögtön Dani, és Anyu.
- Kitti mikor nem üvölt? - ültem le a kanapéra, és kihangsúlyoztam a "nemet".
- Ez igaz. - mondta Dani, ledobva magát mellém. - Amúgy csini a ruhátok. - tette hozzá.
- Köszi. - mosolyogtunk rá.
- Na, és milyen volt? - ült le velünk szembe Anyu. Félve néztem Kittire, ő pedig bátorítóan bólintott egyet.
- Nagyon jó volt. - fordultam anyu felé. - Dorina édesapja is eljött megnézni, és ő egy zenei producer. Meghallgatott, és szeretné ha egy hét múlva elmennék vele New Yorkba, hogy ott... hát, hogy híressé tegyen. De még van egy hetem eldönteni, hogy megyek vagy sem, és még nem tudom, de kell a szülői engedély is. - hadartam el egy szuszra. A többiek csodálkozva néztek rám, kivéve Kitti, aki csak úgy mint én a többiek reagálását lestük.
- Azt hiszem sokkot kaptam. - mondta Alina elsőként.
- Az jó. Én is így reagáltam rá. - vontam vállat. - Szóval ha igent mondanék rá, elmehetnék? - néztem anyura félve.
- Hát... Öhm... Ha te szeretnéd kicsim, és boldoggá tenne, akkor menj csak. De gondolt át még. - mondta végül.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Egyre jobban megy a műmosolygás...
- Én megyek aludni. - indult meg Kitti, közben pedig levette a magassarkúját.
- Ahogyan én is. - céloztam meg én is a szobám.