47.Fejezet "Egészségemre. Így jártam."

Sziasztok Drágák! Először is Boldog/Kellemes Mikulást Mindenkinek!! :) ;) A következő részt, vagy jövőhét hétvégén hozom, vagy szerdán.
Szivárvány: Szerintem nem ilyen tipped volt a bulival kapcsolatosan. :D ;) De még ki tudja, hogy folytatódik? ;)
Jó olvasást Drágák! <3
Puszii!!

47.Fejezet

Rita Ora maximális hangerővel üvöltött a hangfalakból, az emberek (akiknek legalább a felét ismertem csak), táncoltak a nappali közepén, esetleg volt aki ivott, vagy a konyhában evett. Fél nyolckor jöttünk, de már tele volt a ház.
Kitti táncolni ment, és már egy pohár volt a kezében amiben kitudja mi volt. Hát, biztos nem narancslé az fix.
Én inkább egy dobozos kóla társaságában ültem le a félre húzott kanapéra, és néztem ahogy az iskola társaink többsége leissza magát, és táncol. Némelyik elég vicces produkciót hozott össze.
- Szia! - köszönt ordítva a zene miatt Kámil, akinek szintén egy kis műanyag pohár volt a kezében.
- Szia! -köszöntem vissza, és mosolyogva fél karral megöleltem. - Mit iszol? - kérdeztem, miközben elvettem tőle a poharat, és bele ittam. Számat undorító és keserű íz töltötte be.
- Fujj ez sör. - fintorodtam el vissza adva neki a poharat.
- Nem szereted? - mosolyodott el undoromtól.
- Az nem kifejezés. - mondtam kínosan elnevetve magam. A sör és én két külön világ vagyunk, Sőt! Bármilyen alkohol és én vagyunk két különböző világ!
- Mondtam, hogy ne hívjátok meg! - állt meg előttem csípőre tett kezekkel Dorina, és szemei szikrákat szórtak.
- Kitti hívta meg. És egyébként neked is szia. - mondtam unottan.
- Pff - vágott unott képet Dorina, és fújtatva elment.
- Hát ő meg ki volt? - kérdezte Kámil értetlenül nézve az elrohanó Dorinát, majd belekortyolt sörébe.
- Fiúm unokatesója, akivel úgymond jóba vagyunk. - ismertettem a helyzetet vele.
- Hogy érted, hogy "úgymond jóba vagytok"? - kérdezte, miközben lábait feltette az előtte lévő kis asztalra.
- Ez most hosszú. - legyintettem le. - Na, és mi van a te Rómeóddal? - kérdeztem mosolyogva.
- Őt várom. - mosolygott ő is. - Szeli meghívta őt a kedvemért, és azt mondta Erik, hogy nyolcra itt lesz. - virult továbbra is.
- Na kíváncsi vagyok a te Erikedre. - kuncogtam halkan.
- Majd bemutatom neked. - mosolygott rám, majd össze borzolta hajam. Nevetve álltam fel, hajamat megigazítva és sétáltam el onnan jobban körülnézve a házban. A konyhában a pulton Dorina ült esetlenül kétségbe esetten, kezében pedig egy boros üveg volt. Na, azt meg honnan szedte?
- Csodásan festesz. - ültem fel vele szembe a mosogató mellé.
- Egészségemre. Így jártam. - vont vállat, és bele ivott az italba.
- Mondj egy nyomós okot, hogy egy buliban itt ülsz a konyhában, leiszod magad, és ráadásul velem vagy, akit utálsz. - mondtam neki ő pedig szemeimbe nézett.
Barna szemeibe, nem azt a nagyszájú, magabiztos, lányt láttam aki bárkit leolt se perc alatt. Helyette egy összetört, kétségbe esett, és spicces lány ült velem szembe, aki jelen helyzetében nagyon sebezhetőnek tűnt.
- Nyomós okot kérsz? - nézett rám kicsit összeszedve magát. - A volt pasim odakint van, és pont, hogy nincs kedvem vele beszélni. Ez elég ok neked? - kérdezte összehúzott szemekkel.
- Sajnálom. - mondtam halkan, majd felálltam. - De az nem segít ha leiszod magad. Tudom mit tett a volt fiúd, mert elmesélted, de ha már nem is jössz vele össze, vagy nem vagytok barátok mutasd meg neki, milyen jól is szórakozol nélküle. - vettem el tőle az üveget.
- De nem érzem jól magam! Ma döbbentem rá, hogy milyen rohadtul is hiányzik! - mondta, és legördült egy könnycsepp az arcán.
- Akkor beszéld meg vele a dolgokat. - mosolyogtam rá biztatóan.Sose gondoltam volna, hogy majd Dorinára biztatóan kell néznem.
- Büszkébb vagyok én annál! - húzta ki magát, szipogva.
- Ha szereted, akkor tedd félre a büszkeséged. - húztam el a számat, ő pedig csak megrázta a fejét.
- Hát ti?- jött be boldogan mosolyogva Nessza.
- Dorina össze van törve. - mondtam, és ezzel elég nagy ledöbbenést okoztam Nesszának.
- Miért? Mi történt? - kérdezte Nessza, majd magukra hagytam őket, mert azért ők közelebb állnak egymáshoz, és ezt jobban megtudják ketten beszélni.
Az udvar felé vettem irányt, a hátsó ajtón keresztül.
- Nocsak. A jó kislány nem is olyan jó. - szólalt meg gúnyosan Martin, aki a hintaágyban ült, és egy cigit szívott (nem is tudtam, hogy cigizik). Elsőre nem értettem, majd leesett, hogy Dorina bora a kezem maradt.
- Ja, ez nem az enyém. - vontam vállat, és leültem mellé. - Dorinát próbáltam  megmenteni attól, hogy leigya magát bánatában. - mondtam az üveget nézegetve.
- Dorina? Hogy bánatában leigya magát? Nagy gond lehet ha ő iszik erre, és nem megoldja. - mondta maga elé nézve, és kifújta a cigi füstöt.
- Csak túl büszke. - vontam vállat.
- Ismerek egy büszke lányt. - mondta halkan és a füvet pásztázta.
- Miért érzem azt, hogy az a bizonyos lány a barátnőd, vagy csak volt? - kérdeztem rá, és bele is trafáltam ugyan is Martin arca fájdalmasan eltorzult.
- Csak volt. - suttogta - Büszke volt és néha gonosz, de ennek ellenére nagyon szerettem. Mindig mindenkivel keménykedett, de velem mindig a lehető legkedvesebb volt, és tudom, hogy ő is szeretett engem. Mindig ragyogó arccal köszöntött mikor találkoztunk, és a legapróbb ajándékoknak is nagyon tudott örülni. Mindig mondta, hogy neki nem az számít, hogy mi az ajándék, ha nem, hogy tőlem kapta ő pedig ennek örül. Amikor nevetett azt úgy csinálta, hogy nekem is nevetnem kellett rajta. Fantasztikusan táncol. Sok időt töltöttünk együtt. Azonban amikor egyszer amikor unoka testvéremmel elköszöntünk egymástól, egy puszival s öleléssel köszöntünk el egymástól, amit a barátnőm félre értett. Azt hitte megcsalom. A mai napig még mindig nem engedte, hogy megmagyarázzam, én pedig két hét után nem kerestem fölöslegesen. Ha nem hallgatott meg az már nem a harag miatt tette. Egyszerűen csak nem szeret eléggé. - monda, és az utolsó szavakat szinte már suttogta.
- De te még mindig szereted őt. - mondtam, s inkább kijelentettem mint sem kérdeztem.
- Igen, nagyon! - mondta lehajtva fejét, miközben eldobta a cigi csikket és rátaposott.
- Itt van most a buliban? - kérdeztem rá, Martin pedig csak bólintott. - Szeretnéd, hogy beszéljek vele? - fogtam meg egyik kezét, biztatóan megszorítva azt.
- Már megetted. - rázta meg a fejét, én pedig csak éretlenül néztem rá. - Hát nem érted? Dorina az! - nézett fel rám kétségbe esetten.
-Hogy... mi? - kerekedett ki a szemem.
- Dorina az  lány. Szeretem őt még mindig, és egy félreértés miatt nem vagyunk már együtt. De nem tudom őt elfeledni! - mondta és a végén lesütötte szemeit.
- Tudod... Ő is szeret még téged. Azt mondta ma döbbent rá mennyire hiányzol neki, de nem akart felkeresni mert büszkébb annál. - mondtam Martin pedig a csodálkozástól elhűlve nézet rám. - Szerintem jobb lenne ha megbeszélnétek a dolgokat. - biztattam továbbra is. Martin bizonytalanul bólintott majd felállt.
- A konyhában lesz. - mondtam még mielőtt elindult volna.
- Köszi... Mindent! - mondta, egy puszit adva az arcomra, majd berohant a házba. Mosolyogva néztem utána, de szemeim megakadtak egy veszekedő páron. Kámil veszekedett egy idegen fiúval. Valószínűleg Erik lehet az a fiú. A végén a fiú elrohant Kámil pedig kétségbe esetten és idegesen nézett utána.
- Akarom tudni, hogy mi volt ez? - néztem összeráncolt szemöldökkel rá, amikor odajött hozzám, és leült mellém.
- Nem hiszem. A lényeg, hogy; szakítottunk. - mondta ki fájdalmasan.
- Fél órával ezelőtt még halálosan szerelmes voltál belé. Mi történt azóta? - vágtam értetlen arcot.
- Megvilágosodás történt. - sóhajtott fel.
- Megvilágosodás mire?
- Hogy tulajdonképen nem is szeretem. - nevetett fel kínosan.
- Az komoly akkor. - bólintottam magam elé nézve.
- Ja. - mondta halkan, ő is maga elé bámulva. Ahogyan körbe néztem egyszer csak azt láttam, hogy Kristóf egy (számomra) ismeretlen szőke csajjal csókolózik. A ledöbbenéstől és fájdalomtól nem tudtam mit reagálni. Inkább csak néztem tovább magam elé, és nem a csókolózó párocskát néztem. Remélem lehetett érezni a cinizmust.
- Az nem...- kezdte Kámil Kristófék felé bámulva, de én közbe szóltam.
- De. - mondtam halkan, majd felemelve a még mindig kezembe lévő bort, bele kortyoltam egy nagyot. Nem változott meg a véleményem az alkoholról, de ha már elrontotta ez, az estémet legalább ezt élvezzem.
- Bort? - tartottam felé az üveget.
- Kösz. - vette el tőlem, és ő is bele ivott.
- Menjünk be mielőtt idefagyunk. - álltam fel. Kámil vissza akarta adni nekem a bort, de inkább vissza utasítottam. A házba visszamenve láttam, amint Kitti Doriánnal beszélget és boldogok. Martin és Dorina a konyhában beszélgettek és boldogok voltak. Nessza, és Dani a kanapén ültek, és ők se tűntek rossz kedvűeknek. Kámil... hát Kámil az üveg borhoz beszélt amiben már alig volt, de ő is boldog volt e pillanatban (ez holnap reggelre már más kérés lesz...).
És ekkor kinyílt az ajtó, és Nándi lépett be rajta. Ahogyan megláttam oda szaladta hozzá könnyes szemekkel, és megöleltem. Rá volt, van, és lesz szükségem mindig is! Habár alig két napig nem találkoztunk, de hiányzott.
- Hiányoztál! - öleltem meg szorosabban.
- Te is nekem! - viszonozta a szorosabb ölelésem. Kicsit eltávolodtam tőle néztem szemeibe.
- Menjünk kevésbé zajos és zsúfolt helyre. - fogta meg kezem, és a konyhába vezetett ahonnan Dorináék már kimentek. Felültem a pultra, és a mellettem lévő pohárba kortyoltam, aminek erős alkohol szaga volt. Azt hiszem bort foghattam ki, megint. Nándi felvont szemöldökkel nézett rám, majd inkább elvette tőlem a poharat.
- Két napra mentem el. Mi olyan történt ez idő alatt, hogy le kell innod magad? - kérdezte előttem állva.
- Két nap alatt semmi különös. Inkább az utóbbi fél órát kérdezd. Az már érdekesebb. - mondtam elfintorodva.
- Majd ha józan leszel akkor majd elmesélheted. - mondta, én pedig nyaka köré fontam karjaim. Magamhoz húztam a csodálkozó Nándit, és... és megcsókoltam.

*Dorina szemszöge*

A konyhában ültem egyedül ugyan is Nessza inkább magamra hagyott mondván ha lenyugodtam vissza jön. Hát, igen egy kissé össze kaptam vele. Kerestem magamnak egy másik bort, mert hát az előzőt Kinga lenyúlta.
Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Nem értem hogy történhet ez velem. Oké, hogy sokszor gonosz lennék másokkal, de ilyen büntetést érdemelnék miatta? Az, hogy láttam Őt Kittiéknél eléggé felkavart. Már tudtam, hogy ő Kingáék mostohatestvére, mikor Kingát felhívtam, hogy kinyírta e magát. De másfél hónapja nem találkoztunk, és a mai "egymásba futás" után meginogtam. Ma este pedig itt van! Az előbb láttam így hát inkább behúzódtam a konyhában, ahol bőven akadt alkohol. Gondoltam bánatomban iszogatom kicsit... Valóban legszívesebben a karjai között lennék, de semmi pénzért nem adnám fel a büszkeségem, hogy most odamenjek hozzá. Ha annyira akar majd ő megkeres.
Ilyeneken agyaltam, mikor halk lépteken hallottam.
- Ha azért jöttél, hogy megnézd mennyire vagyok szánalmas, és elvedd tőlem ezt a bort is, hát akkor csalódnod kell, mert egyiket sem hagyom! - mondtam unottan, mert elsőre azt hittem Kinga az. A lépteiből ezt tudtam levonni. Hát, elég nagyot tévedtem!
- Az utóbbit teszem csak meg, mert nem normális, hogy ennyit igyál. - hallottam meg mély, rekedtes hangját. Megfeszülve néztem a padlót. Láttam amint két cipő közeledik és meg áll előttem. Kivette kezeimből az üveget, és helyére tenyereit helyezte be kezeim közé.
- Miért vagy itt? - kérdeztem halkan, de nem néztem fel. Nem tudtam a szemébe nézni.
- Kitti meghívott, és eljöttem, hogy bosszantsalak vele, de a világért se akartam, hogy emiatt ilyen állapotba legyél! Aztán beszéltem az előbb Kingával, és elmondta, hogy szenvedsz miattam, na meg azt is, hogy szeretsz még. - mondta - Már ha ez igaz. - suttogta elbizonytalanodva, ugyan is előző mondatára nem reagáltam.
- Kérlek, nézz rám! Kérlek! - mondta halkan, de még így is hallottam, hogy megbicsaklott a hangja. Könnyes szemekkel néztem rá.
- Mit akarsz még mondani? Láttam mindent azon az estén, és annyi bőven elég volt, köszönöm! - mondtam kicsit indulatosabban a kelleténél.
- Nem tudsz semmit! - mondta teljesen nyugodtan.
- Már hogyne tudnám, ha egyszer láttam? - kérdeztem, és legördült egy könnycsepp az arcomon.
- Ő az unokatestvérem volt Dorina! Semmi több! Látogatóba volt nálunk, és amit te láttál, az az elköszönésünk volt! - túrt bele kínosan a hajába.
- Higgyem is el? - néztem rá kimérten. Az igazság az, hogy egy kicsit kezdtem hinni neki. De még nem teljesen.
- Ha az igazságot akarod hallani, akkor igen! - mondta, én pedig csak megráztam a fejem határozottan. Lemondóan sóhajtott, majd elengedve kezeimet hátrált, és neki dőlt a velem szembe lévő pultnak. Tenyereibe temette arcát, de még így láttam rajta, hogy fáj neki. Soha nem láttam őt ilyen... ilyen sebezhetőnek. Leszálltam a pultról és halkan hozzá sétáltam. Lefejtettem kezeit arcáról, de ő továbbra sem nézett fel rám. Közelebb hajoltam, és adtam arcára egy puszit. Csodálkozó, egyben reménnyel teli szemekkel nézett fel rám.
- Elhiszem! - mosolyogtam rá, de neki csak fél perccel később esett le amit mondtam. Ő is elmosolyodott, majd kezet derekam köré fonta és úgy vont közelebb magához.
- Szeretlek Dorina! - mondta mélyen szemeimbe nézve. Őszintén csodálkoztam ezen, hisz mi nem mondtuk ki túl sűrűn ezt a nyolc betűs varázs szócskát.
- Szerelek Martin! - suttogtam, és megcsókoltam.
- Hm. - harapott bele alsó ajkába. -  Mondanám, hogy édes téged újra csókolni, de ez most inkább bor ízű.- nevetett fel.
- Hülye! - nevettem vele én is. - Tudod hiányoztál ám! - öleltem át.
- Te is nekem! - vont magához jobban. - Főleg, hogy megkérted Kristófot, pontosabban megfenyegetted, hogy ne merjen elvinni hozzátok. - nevetett fel halkan, amit már oly régóta hiányoltam.
- Azt hittem megcsaltál. Még szép, hogy ilyen dolgokhoz folyamodtam. - néztem fel rá komolyan, azonban én is elmosolyodtam a végére.
- Ha meghallgattál volna, nem gondoltad volna, hogy megcsaltalak. - mosolygott rám. Istenem, ez a mosoly! Soha, de soha senki nem tud semmivel sem bántani, vagy megsebezni. De ez a fiú teljesen más eset! Annyira szeretem!
- Min gondolkodtál ennyire el? - kérdezte, mert láthatólag látszott, hogy nem vagyok a jelenben.
- Semmin csak... azon, hogy mennyire szeretlek. - pirultam el a végére.
- Aranyos vagy mikor elpirulsz. - simította meg arcom, majd adott egy puszit.
 Egy ideje beszélgettünk a konyhában, amikor azt láttam, hogy Kristóf egy szőke picsával smárol.
- Mi a... - kezdtem, és elkerekedett szemekkel néztem arra.
- Mi az? - puszilt bele a nyakamba, de ez most nem kötött le annyira mint szokott.
- Nézd meg! Megint ezt csinálja Kingával! Csak abban reménykedem, hogy ezt nem látja szegény lány! Ha meglátná, nem hiszem, hogy újra megbocsájtana Kristófnak! - túrtam hajamba.
- Kinga egy nagyszerű lány. Nem értem miért vágja maga alatt a fát folyamatosan Kristóf. - sóhajtott fel Martin.
- Nahát. És én még azt hittem utáljátok egymást. - néztem rá mosolyogva.
- Utáljuk is. De ma este ő segített nekem, hogy vissza kaphassalak így nekem is tennem kell valamit ez ellen. - mutatott Kristófék felé.
- Majd én. - mondtam, majd határozottan oda mentem Kristófhoz, és a csajhoz. Ellöktem a szőke csajt Kristóftól, és kérdőn néztem rá.
- Még is, hogy gondoltad, hogy megcsalsz egy ilyen lotyóval? - kezdtem a színészkedést, csípőre tett kezekkel?
- Hogy mi? - kérdezték tökéletesen egyszerre mind a ketten.
- Neked van barátnőd? - kerekedett el a csaj szeme.
- Ó de még mennyire, hogy van! Úgy, hogy tipli kis csaj! - hessegettem el kezemmel, és lesajnálóan néztem unoka testvéremre, mikor távozott a lány.
- Mi a francot csinálsz? - néztem rá szikrákat szóró szemmel. Ha van bennem egy kis pia még indulatosabb tudok lenni.
- Szórakozom. Miért? - kérdezett rá, egyszerűen, mint ha csak azt kérdeztem volna, hogy mennyi az idő.
- Nem is tudom! Mondjuk, mert megcsalod Kingát, és ez neki fáj, ráadásul el is fogod veszíteni! - ordítottam arcába. Úgy két perc kellett, mire Kristófban is tudatosult ez.
- Hol van most? Ugye nem látta? - kérdezte kétségbe esetten.
- Nem tudom. De ajánlom neked, hogy ne lássa! És én se lássak több ilyet, amíg együtt vagytok! - mondtam neki dühösen, ő pedig csak lesütötte szemeit.
- Hol van most? - kérdezte halkan, és bár a zenétől nem hallottam, le tudtam olvasni a szájáról.
- Nem tudom. De azzal a sráccal láttam utoljára úgy, hogy megyek megkérdezem tőle. - indultam meg (azt hiszem) Kámil felé, de Kristóf visszahúzott.
- Hogy érted, hogy vele volt? - kérdezte felvont szemöldökkel.
- Kristóf. Ez a srác meleg. - néztem Kristófra lesajnálóan. Ő kicsit összezavarodottan, de bólintott. Oda mentünk a sráchoz, aki éppen azt a bort iszogatta, amit Kinga elvett tőlem. Közben Martin is csatlakozott hozzánk.
- Kinga merre van? - tértem rögtön a lényegre.
- Azt hiszem leissza magát. Látta a pasiját smárolni valami csajjal, majd meghúzott egy jó nagyot ebből - mutatta fel az üveget - és bejött. Az óta nem láttam, de szerintem a konyhában megtalálod. - mondta, és leheletén éreztem, hogy már ő sem volt józan teljesen. Kristóf halkan szitkozódott a hátam mögött.
- Kösz. - mondtam majd elhaladva a srác mellett vállba veregettem. Mind hárman a konyha felé vettünk az irányt, de ami ott fogadott még jobban ledöbbentett. Kinga a pulton ült, és a legjobb barátjával Nándival csókolózott, aki előtte állt.
- Mi a... - mondta Kristóf, és szemei szikrákat szórtak. A csókolózok szét rebbentek, de Kinga szemében több dolgot láttam. Nagy részben azt, hogy ivott. De csalódottságot, megbánást, szomorúságot, és bosszú vágyat is véltem felfedezni bennük.
Kíváncsi vagyok, mi fog történni ezek után, de nem akarom, hogy szét menjenek, vagy hasonló.
Kristóf kezei ökölbe szorultak, és már megindult volna feléjük, de Martinnal vissza fogtuk. Nem hiányzik egy verekedés is.